Megérkeztünk

Végre.
Nagyjából 23 óra levegőben eltöltött idő után landoltunk Aucklandben.

A reptéren mindenhol mosolygó arcok - döbbenet!
Elindultunk hogy az Immigration (bevándorlási hivatal) pultjánál átvergődjünk.
Hat sorban álltak az emberek. Ebből két sor volt fenntartva a kiwiknek (új-zélandi állampolgárok) és ossziknak (ausztrálok), valamint a repülőgép legénységének.

Épp álltunk volna be a sorba, amikor egy középkorú hölgy odalépett hozzánk hogy jöjjünk csak utána. Felemelte a kordont amivel a sorok voltak elválasztva egymástól és a két fenntartott sorhoz irányított -ahol egyébként egyetlen ember sem állt sorban éppen akkor.
“Please, use one of these” (Kérem használják valamelyiket ezekből) -hangzott a hölgytől egy mosoly kíséretében.
Odaléptem hát a pultnál ülő fiatalemberhez, kezébe nyomtam az útleveleket és az Arrival Card-ot (amit a gépen kellett kitöltenünk).

- Üvdözlöm!
- Jó reggelt!
- Jól utaztak?
- Igen, köszönjük.
- Honnan jöttek?
- Budapestről. Maga a gép Prágából jött Szöulon át.
- Láthatnám a repülőjegyüket?
- Természetesen. (Elővettem a zsebemből, tudván hogy a visszaút dátumát fogja megnézni rajta.)
- Milyen céllal jöttek Új-Zélandra?
- Nyaralni.
- Három hónapig fognak nyaralni? -kérdezte egy halvány mosollyal a szája szélén.
- Egyelőre úgy tervezzük.-válaszoltam.
- És miket terveznek megnézni?
- Első körben Aucklandben fogunk lakni, majd átmegyünk Wellingtonba, és természetesen a Déli-szigeten szeretnénk a legtöbb időt eltölteni.
- Ez az aucklandi szállás amit feltüntettek az Arrival Card-on, ez micsoda?
- Ez egy apartman szálló. Két hétig ott lakunk majd.
- Mi a munkája?
- Egy kávézó-éttermet vezetek Magyarországon.
- Óóó! És ki fogja addig irányítani amig Ön itt van Új-Zélandon?
- Van egy bátyám. Nagyon megbízható. -mondtam elmosolyodva.
- Köszönöm. Kellemes itt tartózkodást! Legyen szép napjuk!
- Köszönjük! Viszlát!

Az ürge végig képben volt azzal hogy nem turisták vagyunk, de kíváncsi volt mennyire vagyok felkészült.
Ráírt néhány okosságot a papírokra és már mehettünk is tovább.
Tovább sétálva felmarkoltuk a bőröndeinket, amik épp akkor gördültek el előttünk a szalagon.
Közben egy kutyus vadul elkezdte szimatolgatni Hédi pizsimaciját. A néni aki a porázát fogta meg is kérdezte:

- Van Önöknél valami élelmiszer?
- Nincs semmi.
- Ettek valami déli gyümölcsöt? Banánt, mangót?
- Nem, hölgyem. A gépen ettünk ugyan gyümölcsöt, de csak dinnyét.
- Köszönöm! További szép napot! -azzal továbbállt kutyástól.

Volt még egy röntgen átvilágítás hátra, aztán kiértünk a váróterembe.

Kint már várt minket három barátunk -akik biztos ami biztos két kocsival jöttek értünk. :)
Jól megkávéztunk (Hédi ivott egy Fluffy-t, ez egy ilyen kakaó jellegű italka), aztán kilépve tapasztaltuk hogy a déli féltekén még csak most kezdődik a tavasz (reggel 8-kor még csak 6 fok volt)...
Bepakoltunk a kocsikba, aztán átugrottunk Pukkeko Tamásékhoz (Angi és Tamás jött ki értünk a reptérre, valamint Imma, aki furákázgatott minket bőszen).
Soha nem gondoltam hogy egy tusolás ennyire megváltó tud lenni!
Aztán megreggeliztünk, Imma birkózott egyet Hédivel, mi addig megnéztük Tamásék kertjét, meg a házukat.
Utána felkerekedtünk, át Immáékhoz akinek a párja most indult letenni az IELTS-et (nyelvvizsga, amit -többek közt- a letelepedéshez írnak elő a hatóságok).

Aztán egy kis városnézéssel egybekötött ügyintézés következett.
Mi gyakorlatilag a belváros szívében lakunk most két hétig egy apartman szállóban (csináltunk képeket is, átmenetileg az ‘Ahol lakunk’ menüpont alatt megtekinthetők a képek is). Elvittük ide a bőröndjeinket, átvettük a szobát, majd irány tovább.
Bankszámla nyitás úgy negyed óra alatt (ebben már az is benne van, hogy kaptunk két kártyát is, amit gyakorlatilag már használhattunk is).
Aztán elmentünk telefonokat venni hogy mostantól jól el tudjuk érni egymást, illetve mindenki minket.
Utána elmentünk ebédelni. Hédi közben elaludt, és mint utóbb kiderült sikerült egyhuzamban 16!!! órát aludnia. Ennyit két nap alatt összesen nem szokott aludni...
Aztán megkávéztunk, de már nagyon kábák voltunk (nem aludtunk ugyebár lassan három napja), úgyhogy a végén még elmentünk vásárolni élelmiszereket, ezt-azt.

Úgy 6 óra körül aztán hazamentünk lefeküdni -végre.