Hogy őszinte legyek, egy kicsit meglepődtem ezen a boron.
Nem gondoltam ugyanis hogy a zátonyon közepes minőségű borral is fogok találkozni...
De nem akarom lelőni a poént első körben.
Maga a borászat egyike a legrégebbieknek Új-Zélandon.
1897-ben kezdték meg tevékenységüket, majd 1989-ben teljesen felújítottak mindet.
Nem csak a tároló helységeket, hanem az eljárásokat is.
Az addigi 'tömeg' temelés helyett a minőség irányába fordultak.
Nem mellesleg ez a borászat a zátonyon a legismertebb, talán a Cloudy Bay mellett.
Ezért is választottam egy nedűt tőlük.
Egy 2008-as 'Szürkebaráttal' van dolgunk (ne felejtsük el hogy a déli féltekén vagyunk, ahol a szüret március-május időszakra esik), tehát másfél évig volt ideje érlelődni (részben természetesen palackban is).
Zöldes sárga színe sokkal inkább illene egy Sauvignon Blanchoz.Illataromái között elsősorban egres, fehér húsú alma, és barack dominál, de a háttérben némi vegetális jelleget is mutat.
Ízvilágát illetően a komplexitás és a túlzott savasság amik elsőre feltűnnek.
Érdekes módon alkoholtartalmát sokkal kevesebbre mondtam mondtam volna, mint az üvegen szereplő 13,5% -ami nem lenne bántóan sok így sem- , de valahogy ez a savtartalom elnyom mindent.
Közepesen testes bor, komplex ízaromákkal (sajnos engem erősen emlékeztetett a dél-afrikai pinotage-ra, aminek ugye van egy kellemetlen mellékíze), közepesen hosszú lecsengéssel.
És hát a savtartalma egy kissé kilóg.
Jövőre megkostolom a 2009-es verziót is, hátha ez csak ennek az évjáratnak volt a sajátja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése