Az elmúlt napok történései

Többen nehezményezték hogy a legizgibb részeknél csak felcsigzom őket, aztán napokig se kép, se hang...

Így hát pótolom elmulasztásaimat.

Mentségemre legyen mondva hogy az elmúlt időszakban nem túl sok időm, meg energiám volt a blogra posztokat írogatni.

Nézzük hát szép sorban a hét eseményeit.

Hétfő reggel azzal a tudattal ébredtünk, hogy akár hajléktalanokká is válhatunk, lévén 10-ig el kellett hagynunk a szállást, és hát ugyebár hiába keresgéltünk kiadó lakásokat, egyetlen egyet sem találtunk ami legalábbis a megfelelő színtjét megütötte volna.

A helyzetet nehezítette hogy nekem ugyebár bor ügyileg megkezdődött a továbbképzésem.

Ott hagytam tehát a csajokat a szálláson, várva az üzenetüket hogy egyáltalán tudunk-e még maradni. Szerencsére nincs főszezon, ezért nem okozott gondot újabb négy nappal kitolni a számunkra tökéletes lakás megtalálásának lehetséges időpontját.

Magáról a WSET diploma kurzusról majd írok egy külön posztot is, úgyhogy aki csak az alkohol miatt van most itt, az bátran tovább lapozhat. :)

Szóval nekem minden reggel 9-től délután 5-ig okítás van.

Az utána következő időszakba kell besűrítenem minden lehetséges programomat.

Így volt ez keddel is, amikor is este 6-ra jelenésem volt egy étterembe munka interjú ügyileg.

Felmarkoltam hát kis családomat suli után hogy picit kocsikázzunk is -na meg persze fagyizzunk, mert Hédit pillanatnyilag csak ez motiválta.

Előző két éjszaka szerkesztettem egy kis marketing tervet, hogy ezzel majd jól leveszem a lábáról a tulajdonost. Mit mondjak? Nem nagyon volt rá szükségem...

Amikor odaértem azzal fogadott hogy "Akkor bemutatlak mindenkinek, memutatom hogy melyik helységben mi-hol található, melyik asztal milyen számon van nyílvántartva." Gyakorlatilag már csak arra várt hogy közöljem mikor akarok kezdeni... Döbbenet.

Mindegy. Ha már elvittem a kis marketing munkámat, naná hogy igyekeztem arra terelni a szót. A lényeg hogy nagyjából két órát beszélgettünk az étteremben.

Eddig hihetetlenül szimpatikus az ürge, kedves, folyamatosan vigyorog, és nem győzi eleget hangsúlyozni, hogy mennyire akarja hogy neki dolgozzak, meg hogy még a bevándorlási procedúrában is segít majd...

Így hát elküldtem neki a bevándorlási ügynököm elérhetőségeit még aznap este, levelezzék le egymás között a részleteket. Mondjuk így sem lesz egyszerű folyamatsor az egész, de egy job offerrel (munka ajánlat - tulajdonképpen egy szerződés) a zsebemben gyaníthatóan nagyságrendekkel könnyebben megy majd minden.

Ma reggel Magdi azzal indította a napot hogy ma megtaláljuk a számunkra tökéletes házat.

És ez így is lett. Elmentünk (szintén suli után) megnézni egy ígéretes kéglit Glenfielden.

Különálló ház, pici de nagyon szép kerttel, 3 hálószobával, nappali-konyha-étkezővel, fürdőszoba káddal (ez ugye Hédinek elsődleges szempont), és két autó számára parkolási lehetőséggel.

Mindez egy csöndes kis zsákutcában, egy szép zöld városrészen.

Kínai néni fogadott minket. "Ááá, maguk európaiak? A szomszéd is az!" -lelkendezett.

Egy szó mint száz, nem olcsó, ellenben drága. Viszont minden szempontból tökéletes. Végre.

Holnap este beadom a kérvényünket az ingatlanirodának (mert ez errefelé így működik), aztán reményeink szerint jövő héten már költözhetünk is befelé...