A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ovi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ovi. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 29., csütörtök

Mik a legnagyobb előnyei annak hogy itt vagyunk?

A mi nap azon morfondíroztam hogy mik a legnagyobb előnyei annak hogy itt vagyunk.
Elsősorban Hédi aspektusából vizsgálva a dolgot.

Arra most nem térnék ki hogy mennyivel nyugisabbak a mindennapjaink (egész egyszerűen nem léteznek azok a mindennapos társadalmi problémák amiket még anno felvázoltam), ellenben Hédi megtanul angolul (egész jól alakulnak ismeretei e téren), valamint egy olyan társadalomban nő fel ahol nem csak hogy rengeteg náció van jelen, de teljesen természetes lesz számára ha valakinek másmilyen a bőrszíne vagy a vallása.

Hogy mást ne mondjak az oviban egy fekete bőrű baba a kedvenc játéka (Béjbi névre hallgat a kis mókus).

2010. március 23., kedd

Hédi beilleszkedése

Ma délután hosszasan elbeszélgettem az óvoda vezetőjével.

Sharon egy ötven körüli, energikus, mosolygós hölgyemény.
De ami ennél is sokkal fontosabb, hogy rendkívüli módon ért nemcsak egy ovi irányításához, de a gyerkőcök lelkivilágához is.
Párszor már váltottunk néhány mondatot Hédi dolgait illetően, de a mai téma egy külön posztot is megér.

Kérdeztem hogy Hédinek hogy megy a kommunikáció, mennyire tudja megértetni magát.
Aztán szóba került hogy mennyire tud a többi lurkó között feloldódni.

Tudni kell, hogy amikor megérkeztünk Új-Zélandra, Hédi - aki egyébként rendkívül kommunikatív (már egy évesen komplett mondatokat mondott, azóta be sem áll a szája) - érezhetően nem találta a helyét.
A nyelvi különbségek olyan akadályt jelentettek számára amit sokáig nem tudott leküzdeni.
A játszótereken inkább félrevonult, ha oda ment hozzá egy másik lurkó vagy anyuka.
Inkább megszeppenve odajött hozzánk hogy a néni/kislány mit is mondhatott.
Sőt! Egy rövid ideig még a játszóház sem igazán motiválta.

Aztán sok-sok mesét (főleg Elmo-t) néztünk dvd-n, és mivel mindig jött velünk bárhova is mentünk hallhatott minket is angolul beszélni másokkal.
Fokozatosan oldódott fel.

Volt egy kis (úgy két hónapnyi) beszoktatási időszak az oviban, amikor még nem voltunk teljes jogú ovipolgárok, de ha kedvünk úgy tartotta bemehettünk a nap bármely szakában.
Természetesen anya vagy apa folyamatos felügyelete mellett.
Ebben a korszakban még csak az óvónénikkel állt szóba Hédi (a maga kis halandzsa nyelvén), de ez már rendkívül hasznosnak bizonyult a későbbieket illetően.

Aztán eljött január 11-e.
Az első egész napos bent lét az oviban.
Meg kell mondjam férfiasan - így utólag - nem kicsit be voltam barnázva.
Minden gyakorló szülő tudja milyen szívszorító érzés az amikor ő a nagy gonosz szülő szegény kicsi párát kínkeserves sírás közepedte bent hagyja a gyilkos óvónénik karmai között...
De szerencsére ez is csak 2-3 hétig tartott.
Hédi - akire nem kicsit büszkék vagyunk - leküzdötte ezt a koránt sem kis akadályt.
Ahogy Sharon ma fogalmazott: "Gondoljunk csak bele! Neki a megszokott környezete jelentette a világot. Ez teljesen megváltozott. Nem csak hogy új nénik és lurkók veszik körül, de egy teljesen új élet is. Egy eddig ismeretlen nyelven szól hozzá mindenki. Egészen más kultúrával rendelkezik mindenki mint amit eddig megszokott. Sőt! Mezitláb közlekednek!!! :)))"
Ez volt az a mondat ahol kiderült számomra hogy Sharon sem kiwi :)

Amikor arra gondolunk mennyire nehéz beilleszkedni egy új közegbe, gondoljunk bele mennyire nehéz lehet ez a szituáció egy olyan lénynek aki épp csak megszokta eddigi kis világát...

2010. február 10., szerda

Ovi fejlemények

Ma úgy alakult hogy én is mentem Hédiért az oviba, így tudtam egy kicsit beszélgetni az egyik óvónénijével.

Tammy (ez a törzskönyvi neve a hölgynek) egy rendkívül kedves, fiatal, és - mint ma kiderült - dél-afrikai származású dadus.

Arra voltam kíváncsi hogy Hédi mennyire kapcsolódik be ennyi idő elteltével a foglalkozásokba. És hogy mennyire érti már az eddig számára idegen nyelvet.
Tudni kell, hogy elég liberálisan kezelik az oviban a lurkókat.
Aki részt kíván venni egy-egy foglalkozáson azt szeretettel látják, aki viszont inkább félre akar vonulni hogy egy magában játsszon annak megvan erre is a lehetősége.
Nincsenek kötelező jellegű programok. Nyilván ha kirándulnak valahova, nem dönthet úgy a kis csibész hogy ő bizony az oviban marad, de hogy az épületen belül mit tesz - bizonyos kereteken belün - saját döntésén múlik.
Az egyetlen dolog amit előírnak azok az étkezések.
Az adott időpontokban mindenkinek szigorúan meg kell jelennie az étkező asztálnál, és hely foglalás után aktív szereplőjévé kell válnia a történéseknek.

Mindenki mondta ezt megelőzően hogy ne aggódjunk, Hédi az oviban pikk-pakk meg fog tanulni angolul, de amikor ezzel valójában is szembesül az ember az azért így is egészen meglepő tud lenni.

Az előzmények:
Itthon úgy egy hónapja egyszer csak elkezdett angolul számolni...
Egy pár napja meg angol dalokat énekelget.
Nyilván az is benne van a pakliban hogy a mesék egy részét angolul nézi dvd-n.

De a kérdésem amit Tammynek szegeztem arra vonatkozott hogy mennyire érti meg a kifejezések. Amikor beszélnek hozzá, mennyire tudja ezeket lereagálni.

Mosolyogva meséli: még számukra is meglepő hogy napról napra többet ért meg abból amit mondanak neki.
Ma konkrétan elkérte a suncream-et (naptej), úgy hogy előtte szóba sem került ez a szó...
Magyarán nem hallotta, hanem emlékezett rá.
Amikor megkérdezik tőle, hogy egy adott foglalkozáson részt kíván-e venni, nem csak hogy válaszol a kérdésre, de már indul is. A válaszának megfelelő irányba.

Még egy dolgot mondanék az oviról.
Minden lurkónak vagy egy 'portfolio füzete', amibe igyekeztek az óvónők minél több képet és irományt összerakni az adott gengszterekre vonatkozóan.
Magdi már egy ideje rágja a fülemet hogy ha van időm menjek be az oviba és nézzem meg Hédi porfolioját.
Ma ez is bekövetkezett.

Azon túl hogy a szülők képet kapnak gyerekük mindennapjairól, arra is jó ez a kis füzetke hogy a magamfajta apukák szentimentális mosollyal nyugtázzák: mennyire jól döntöttek annak idején amikor belevágtak az utódlás kérdését fizikai síkra terelni...

2010. január 12., kedd

Ovi

Az előző posztban már említettem hogy Hédi ettől a héttől kezdve teljes jogú tagsággal rendelkezik óvodai tevékenykedését illetően.

Az előzmények:
Hosszas keresgélést követően találtunk egy nagyon szimpatikus kis óvodát, ami olyan nagyon nincs is messze tőlünk, kevés lurkóra viszonylag sok pedagógus jut (a törvényileg előírt 10 lurkó/óvónő helyett itt 7 nebulóra jut egy), nagyon izgalmas és érdekes programokat találnak ki, és mind emellett egy gyönyörű szép kertvárosi részben található.

Novemberben kezdtünk el barátkozni a hellyel.
Akkor még ez csak annyit jelentett hogy lehetőleg minden nap, de vagy csak délelőtt vagy csak délután egy-két órára bevittük Hédit, mi pedig (pontosabban vagy Magdi vagy én) ott gubbasztottunk az előtérben addig amíg ő játszott -ha volt kedve.

Mint már említettem ez egyrészt azért volt hogy szokja a légkört.
De volt ennek egy prózaibb oka is.
Nevezetesen hogy nagy volt a lurkók létszáma, és állandóra (értsd egész napra) csak január 11-től tudták vállalni Hédit -erre az időpontra több lurkó is iskolába ment (merthogy itt év közben is bátran lehet csatlakozni a többiekhez a suliban...), és így felszabadult egy pár hely számunkra -mi azért nem mentünk, mert gondoltuk Hédi majd jól elmeséli nekünk az élményeit, és akkor nem vagyunk kitéve az óvónénik zaklató kérdéseinek...

És akkor a teljes munkanapok történései röviden.

Tegnap Magdi bevitte Hédit az oviba, aztán kislisszolt, és beült a kocsiba ami kint parkolt az épület előtt. És csak várt. És várt. És várt.
Szerencsére nem kellett visszamennie.
Aztán amikor visszament délután Hédiért, kifaggatta őt is, meg az óvónéniket is.
Volt egy kis hiszti amikor kisasszony szembesült a tényekkel, hogy anya elment, de semmi borzasztó. Sőt! Még aludt is 50 percet délután az egyik nénivel!
Attól mondjuk egy pillanatig sem aggódtunk, hogy nem fog enni. Ugyanis mindig is jó evő volt. Itt sem cáfolt ránk. :)
Az étkezésekről annyit, hogy van reggeli, tízórai, ebéd, és uzsonna is.
Van egy saját szakácsnénijük, aki a lehető legváltozatosabb alapanyagokból állítja össze az ételeket.
Az itt teljesen természetes hogy aki bármilyen allergiával küzd, vagy alapanyag-érzékenysége van, arra külön gondolnak -neki speciális ételt készítenek.
De ha valakinek mégsem felelne meg a koszt, az természetesen vihet magának saját házi készítésű elemózsiát is.

Az épület amúgy egy nagyobb méretű, földszintes családi házból lett kialakítva.
Összesen 5 helyiségből és egy nagy méretű mellékhelységből (3 lurkó méretű wc-vel) áll, valamint egy közepesen nagy kerttel, ahol homokozó, mászóka, kis trambulin található.
Jövőre pedig medence is lesz -az ígéretek szerint.

Ami viszont ennél is fontossabb (legalábbis nekünk ez volt az egyik fő ok, amiért ezt az ovit választottuk), hogy hihetetlenül jó programokkal oktatják a kicsiket.
Van szelektív hulladék gyűjtést oktató kuka-rendszer (itt a zátonyon amúgy a hulladékok tudatos szelektálása komoly társadalmi kérdés), műanyag flakonokból épített iglu, óriás lego készlet. Sőt! Most épp a hernyók bebábozódását tanulmányozzák három versenyzőn (akik ki vannak téve a falra körberajzolva, hogy aztán mindenki végignézhesse a komplett folyamatsort).

Ma.
Én keddenként szabadnapos vagyok a munkahelyemen. Ennek ellenére az utóbbi időben tucatnyi állásajánlattal keresnek meg -végre- , így ma is egy interjúra kellett mennem.
Ebből következően megint Magdi vitte oviba Hédit.
Már odafele úton is elkezdődött a hiszti, hogy anya ne hagyja ott az oviban egyedül.
De mind hiába. Mégiscsak ott hagyta.
És milyen jól tette.
Így ugyanis Hédi játszhatott egy hatalmasat egész nap, felkajálhatta a teljes étel készletet az oviban, anya pedig végre egyedül lehetett -és senki nem ugrált az idegein. :)

Az ovi weboldalát itt lehet megtekinteni.