BÚÉK

Wild Earth Pinot Noir 2008

Karácsonyra kaptam Magditól egy igazi kuriózumot.

Nagy sumákban borokról kezdett olvasgatni -mondjuk anyagot könnyen találhatott...

Meg hát hallgatja folyamatosan a sok ostobaságot amit összehordok Neki a különböző vörös- és fehér fajtákról az eredetüktől kezdve a speciális eljárásokon át a fajtajellegekig gyakorlatilag mindent.

Néha már kicsit sajnálom is emiatt. :)

Úgyhogy most úgy döntöttem minden blogolvasó megkapja jól a magáét a közeljövőben.

Visszatérnek ugyanis a boros bejegyzések -amennyire időm engedi.

Tehát a kuriózum.

Tudja hogy két vöröset kedvelek igazán. Az egyik a folyton emlegetett Tempranillo (amiből egyébként mindig van itthon legalább egy palackkal egy '99-es évjáratból), a másik pedig a borok non-plus ultraja: a Pinot Noir.

Előbbiről tudjuk hogy gyakorlatilag csak Spanyolországban készítik (főleg Rioja tartományban), utóbbi viszont a világon sok helyen leledzik.

A két legfontosabb régió azonban Burgundia (Franciaország) és Új-Zéland (elsősorban Central Otago és Martinborough).

Kb. két hete olvastam egy tanulmányt arról hogy a tavalyi év tíz legjobb Pinotjából öt új-zélandi illetőségű volt.

Amitől olyan különleges az itteni versenyző hogy ugyanazt a telt, testes formát hozza már 2-3 évesen, mint francia alteregója 10-15 évnyi palackban tárolást követően (nagyon hasonló a helyzet az ausztrál Shiraz összevetésében a franciák Syrahjával).

És akkor fedjük fel végre hogy kiről/miről is van itten szó kéremalásan.

A versenyző neve: Wild Earth Pinot Noir 2008

Származási helye: Central Otago

Maga a borászat amúgy családi tulajdonban van és mintegy 35 hektárnyi területen ga(rá)zdálkodnak -ezek között van Otago két legkiemelkedőbbnek tartott birtoka is.

Rendkívül alacsony hozam (a teltebb ízhatás miatt).

Kézi szüret -ami meglehetősen ritka errefelé, viszont lehetővé teszi hogy csak válogatott szőlőszemekből készüljön a bor.

Ezek után valami frenetikus dolgot vártam.

Ehhez képest már kitöltésnél is látszott (egészen világos színű a bor, mondjuk mint egy málnaszörp) hogy nem egy rendkívül testes tanninbombával lesz dolgunk.

Ami félreértés ne essék egyáltalán nem baj, lévén nem egy Shirazról vagy egy Cabernet Francról beszélünk ahol azért alapkövetelmény a magas sav- és tannintartalom.

Ami viszont szintén szembeötlő, hogy magas az alkoholtartalma.

Már a feltapadása is nagy volt a pohár falán, ízlelésre pedig kimondottan likőrös jelleget mutat.

Úgyhogy én kicsit soknak találtam a 14,2%-os alkoholtartalmat, de mint később utánanéztem ez egy melegebb év volt arrafelé, ezért sikeredett egy picivel többre ez a mutatója (a 2006-osé például ideálisnak mondható 13%).

Illat- és ízaromákra azonban egészen káprázatos amit ez a bor tud.

Az elsődleges aromák mint a cseresznye és a szilva szinte kézzel fogható közelségbe kerülnek.

Ami viszont roppant érdekes hogy a hordós (valószínűleg amerikai hordókban érlelték, mert kókuszos, vaníliás jelleget érezni rajta) ízaromák ugyanúgy domináns szerepkörben vannak mindezek ellenére. Érettebb Pinotra jellemző gombás, káposztás ízvilágot azonban hiába is keres benne az ember -de hát egy 2008 áprilisi szüretről beszélünk...

Én még hiányoltam belőle a sokat emlegetett minerális ízeket is amiket Otago jellegzetes talajából nyernek a borai, de az is lehet hogy a primer jellegek annyira elnyomják mindezt.

Összességében egy rendkívül ízletes, kerek bort ismertem meg csudafinom gyümölcslekváros ízvilággal, amit azonban még néhány évig lehetett volna palackban tárolni hogy komplexebbé váljon.

Talán egy 2006-os hosszabb lecsengést is tudott volna produkálni.

Rotorua

Rotorua eredetileg egy maori település volt, nevének jelentése: második tó.

Valószínűleg onnan ered a név, hogy a korai maori törzsek által felfedezett jelentősebb tavak közül az itt találhatót (azóta további 16 nagyobb méretű tavat is találtak) látták meg másodikként.

Mára Rotorua nem csak egy nagy méretű város lett (kb. 70 ezer lakosa van egy nagyjából 4 debrecennyi alapterületen), hanem jelentős kereskedelmi-ipari központtá is nőtte ki magát.

Ennek ellenére máig az idegenforgalmból származó összegek jelentik a város legtetemesebb bevételi forrásait.

Az általunk meglátogatott gejzírekben bővelkedő természetvédelmi terület, nem csak a hőforrásokat hozta valóban emberi közelségbe (néhol kevesebb mint egy méterre is meg lehetett közelíteni őket), hanem hűen be is mutatja a maorik kulturáját, népművészetét.

Ezenkívül abban a hatalmas élményben volt részünk, hogy végre saját szemünkkel is láthattunk kiwi madarakat!

Ez már azért is kuriózum, mert nem kevés itt született, azóta is itt élő emberrel beszéltem akik egész életük folyamán egyetlen kiwit sem láttak.

Mondjuk a tök sötét helyiségben irgalmatlanul kellett figyelnünk hogy megpillantsuk őket.

Képek tömkelege itt.

Videok meg alant:

Huka Falls

Hazafelé jövet ugyebár megtekintettük a Taupo tavat teljes életnagyságában, majd északon Taupo városkában töltöttük a délelőttünket (itt volt a borospince amiről írtam).

Aztán uccu tovább.

A cél Rotorua városa volt -a 'gejzír-paradicsom'.

Mivel aznap volt Taupo városkában az év végi rodeo, nem kicsi tömeggel találkoztunk útközben.

Nagy tömeg, sok autó, lassú botorkálás.

Emiatt viszont megpillantottunk egy táblát ami felkeltette az érdeklődésünket.

Craters of Moon (Hold kráterek).

Megálltunk hogy megtekintsük.

Na hold krátereket egy darabot sem találtunk, ellenben egy meseszép vízesést igen.

Képek itt.

Scenic Cellars Taupo

Új-Zélandon nem nagy kuriózum belefutni remek borokba.

Elsősorban Sauvignon Blancban (főleg Marlborough régió, de gyakorlatilag mindenhol előfordul) és Pinot Noirban (főleg Otago és Martinborough) vívtak ki magunknak világ viszonylatban is rendkívül előkelő helyet.

Ezeken kívül jelentősebb mennyiséget állítanak elő Chardonnayból, Rizlingből, Pinot Grisből, Cabernet Sauvignonból, Merlotból, és természetesen Shirazból is.

Egy kicsit elmaradtam az elmúlt időszakban a borok blogon keresztüli bemutatásával.

Ezzel szemben a kóstolgatás nem állt le természetesen, sőt.

Rendkívüli borokat volt szerencsém megízlelni -hamarosan erről bővebben is.

Most viszont, hogy Taupo városkában jártunk, majdhogynem kötelező jelleggel meg kellett tekintenem Új-Zéland legnagyobb kereskedelmi céllal épült borospincéjét (ez annyit takar hogy vannak ennél nagyobb borospincék is országszerte, de egészen biztosan itt található a legtöbb féle-fajta bor).

A földszínten található egy borkereskedés, ahol elsősorban új-zélandi és ausztrál termékek garmadával találkozhatunk.

Innen vezet egy kis pincelejárat az igazi kuriózumokhoz.

Az első helyiségbe lépve a dél-afrikai borokkal találkozhatunk.

Természetesen központi helyen a Pinotage-zsal.

Megmondom őszintén hogy célirányosan közelítettem meg az ojjektumot, így sokat nem időztem ezen a részen.

Szintén nem bíbelődtem sokat a soron következő dél-amerikai szekcióval.

Ezután jött egy német, és egy osztrák terem, majd egy olasz.

Aztán egy spanyol-portugál rész együtt (kicsit rosszul is esett mint Tempranillo fannak, hogy csak mini részt kaptak a hispánok).

Innen fel is markoltam egy Macabeot -ami ugyebár az fehérben, ami a Tempranillo veresben.

Hamarosan beszámoló...

Aztán jöttek a franciák.

Természetesen minden régió külön szekciót kapott -ahogy illik.

És hát ugye, itt már igazi kuriózumokat lehetett találni lépten-nyomon.

Elég csak annyit írnom hogy Chateauneuf-du-Papeból 9 féle volt, vagy hogy a Bordeaux teremben fellelhető borok legalább fele minimum 94 pontot kapott Parkertől...

Innen egy Sauvignon Blanc(80%)/Viognier cuvéeval felvértezve jöttem ki.

Már jöttem kifelé amikor teljes elkeseredésemben hogy a magyar borokról szó sem esett, szembetaláltam magam egy teremmel ahol a desszert borokat dugdosták.

Azt nem mondanám hogy nagy választék volt tokajikból (egy 3 és egy 6 puttonyos aszú volt mindössze), de legalább volt -arany áron.

A 6 puttyonyos aszúért (Oremus 2000-es) nem átallotak 179 dollárt (mintegy 24.500 HUF) elkérni.

Összességében tökéletes képet kaphatunk arról hogy a világnak ezen a táján mi mennyire ismert/elismert -ezt hűen tükrözi az egyes régiók kínálatának nagysága, illetve a pince kialakítása.

Taupo tó

Mivel eredetileg is ennek a tónak a meglátogatását tűztük ki célul, a harmadik napon csak eljutottunk ide.

A borús időjárás csak abban gátolt meg minket hogy pancsoljunk egyet a tóban -pont a lényeget hagytuk ki-, mindenesetre így is adódott számos más program számunkra.

Maga a tó 616 négyzetkilométer -ezzel nem csak Új-Zéland, de egész Óceánia legnagyobb édesvízű tava. A kerülete 193 km, legmélyebb pontján mintegy 186m mély. Átlagos mélysége 110m.

Csak viszonyítás gyanánt: a Balaton hasonló adatai:

592 négyzetkilométer területű, legnagyobb mélysége 12,2m, átlagosan mindez 3,2m.

Igazán külenlegessé mégis tisztasága teszi.

Kevés tó mondhatja el magáról a világon hogy tele van pisztrángokkal -amik ugyebár csak a hipertiszta folyókban élnek meg-, itt viszont szép számban találhatók szivárványos- és barna pisztrángok is.

Egy közel ezer kilométeres túra után

Kihasználva az ünnepeket -és a meleget- egy három napos kirándulást szerveztünk magunknak.

Eredetileg a Taupo tó meglátogatását tűztük ki célul, de a véletlen (?) folytán úgy alakult hogy további -legalább ennyire csodaszép- helyekre sikerült eljutnunk.

Ezekről nemsokára részletesebben is beszámolok.

A véletlen annyit tesz ebben a szövegkörnyezetben, hogy a szállás lefoglalásánál a tó déli partján lévő kis település egyik moteljére esett a választásunk.

Részint azért mert itt találtunk megfizethető szállást/igényes lakosztályokat, részint meg azért mert a szállást konkrétan egy nappal az indulás előtt foglaltuk le, és hát túl sok mindenből így már nem volt lehetőségünk válogatni. Ebben a motelban is csak egy szabad szállás volt -mondjuk az pont elég volt nekünk.

Olvastam én indulás előtt hogy a szállás mögött egy gyönyörű, sebes folyású folyócska kínál mindenféle program lehetőségeket az erre tévedőknek, de akkor még nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget ennek.

Az hogy ez a város a világ egyik leghíresebb pisztrángozó helye, csak akkor tudatosult bennem amikor horgász felszelszerelést béreltem egy helyi boltban.

Maga a település amúgy erősen a turizmusra épül.

Gyakorlatilag minden jóember napközben kirándul, horgászik, vadászik, raftingol.

Úgyhogy sötétedésig teljesen kiürül a városka -na nem mintha utána nem lehetne elférni az embertömegtől...

Szóval pisztrángoztam (és remélem hogy most Zsolti is meg Adri is irigykedve gondol rám).

Megjegyzem azon túl hogy mindezt elmondhatom magamról kötelességemnek érzem tudatni a világgal hogy a legyező horgászat a világ egyik legunalmasabb elfoglaltsága -olyan érzése van az embernek mintha a tengerből kézzel akarna kifogni egy kishalat...

Viszont a táj gyönyörű. A ruha meg vízhatlan. :)

Sajnos az idő nem a legjobb volt ezalatt a néhány nap alatt (gyakran esett, egyik nap meg bazi nagy köd is volt), mindenesetre így is meglátogattunk a közelben egy csodaszép tavat (Lake Rotoaira), valamint egy hatalmas vízierőművet (Tongariro Erőmű).

A fő attrakció - a Gyűrűk Urából ismert Mordor megtekintése azonban egyelőre elmaradt.

Képek az első két napról itt.

Nyári Mikulások

Hédi öntudatára ébred

Amióta Hédi megszületett a legnagyobb fejfájást nemalvásával okozza nekünk.

Hasfájós baba volt, így minden gyakorló szülő tudja milyen érzés azt látni hogy hiába próbál bármit is tenni ellene, szegény lurkó szenved...

Eleinte ezért nem aludt. Meg mi sem.

Aztán meg egészen egyszerűen nem akart lemaradni a nap történéseiről, így a mai napig előfordul hogy nem alszik napközben.

Szerencsére ez csak heti/kétheti alkalmanként jön elő, de tény: rábeszélni az alvásra minden nap komoly harcok árán sikerül csak.

Viszont szeret Api kedvében járni (ha épp olyanja van), de leginkább azt szereti ha Api büszke rá.

Ma a következő kommunikáció zajlott le közöttünk:

- Api! Büszke vagy rám hogy megettem az ebédet?

- Igen, Szívem. Nagyon büszke vagyok. De még büszkébb lennék, ha elmennél csicsizni is.

-Akkor ma nem leszel büszke rám... -hangzott az öntudatos válasz.

A mi karácsonyunk

Az összes kép megtekintéséhez katt ide.

Videok a kégliről

Hogy minden vizuálisabb legyen, íme néhány video a házról:

NAGYON

BOLDOG KARÁCSONYT

KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK!

Mézeskalács figurák

Eredendően karácsonyra készültek a mézeskalács figurák, de túl jó ízűre sikeredtek és így félő hogy pont egy darab sem fog maradni holnap estére...

Hogyan is kell ezt csinálni

És így készül a 'kabátos husi'...

Takapuna Beach

Nem messze tőlünk található egy szimpatikus kis 'kerület', Takapuna.

És mily' meglepő: van egy tengerpartja is.

Ma itt jártunk.

Képek itt.

Western Springs

A Motat (Közlekedési Múzeum) és az Állatkert között elhelyezkedő parkba látogattunk tegnap.

A képeket itt lehet megtekinteni.

Rómába vezet...

Tauranga

Mintegy 230 kilométerre tőlünk található Tauranga városka.

Egy jó ideje már tudunk a létezéséről, ugyanis nem csak hogy itt rendezik meg minden évben a strandröpi bajnokság záró eseményeként a döntő meccseit, de természeti adottságai révén lélegzetelállító képeiben már sokszor gyönyörködtünk.

Ma reggel azzal a nem titkolt céllal indultunk útnak, hogy saját szemünkkel is megcsodálhassuk mindezt.

A taurangai interpici

Útközben megálltunk egy álmos kisvárosban, Paeroaban.

A hely arról híres, hogy Új-Zéland leginkább fogyasztott és kedvelt szénsavas üditőitalát (a Lemon and Paeroa-t, azaz L&P-t) is itt 'találták fel'.

Büszkén hírdetik is mindezt nem csak a városka tábláján, de gyakorlatilag az összes bolton, étteremben, valamint egy enyhén giccses, mintegy 3 méter magas szobrot is kreáltak ismerettségük megalapozójának. Mellette természetesen az utcai kukák citromot formáznak...

Visszafelé pedig egy múlt századi aranybánya helyszínét választottuk pihenőül.

A bánya bizonyos részei meg is tekinthetők mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.

Mindössze két imbolygó függőhídon kell a bátor versenyzőknek átkelniük egy raftingolásra és white water kajakra hibátlanul alkalmas folyó felett.

A közelben amúgy mászható sziklafalak is találhatóak -kiépített pályákkal.

Az összes kép itt található.

Eskdale Reserve

Lassan három hónapja lakunk itt és még nem tudtuk igazából felfedezni azt az erdőt aminek szerves részét képezi a mi kertünk is.

Ennek a nehéz időszaknak ma vetettünk véget.

Az összes kép itt tekinthető meg.

Auckland Harbour

Auckland ugyebár a vitorlák városaként is ismert.

Nem alaptalanul.

Elképesztő mennyiségű különféle méretű, típusú hajó található itt: a kis horgász ladikoktól a vitorlásokon át a yachtokig gyakorlatilag minden fellelhető.

A csodaszép aucklandi kikötőben jártunk.

Képes beszámolónkat itt lehet megtekinteni.