The Food And Wine Show

Minden évben kétszer tartanak Új-Zélandon (egyszer Aucklandben és egyszer Christchurchben) egy BNV-re erősen hajazó Étel és Bor Show-t.

Tegnap ott jártunk mi is hogy jó alaposan végigkóstolhassuk a a különböző bor-, párlat- (pédául ambrózia likör) és kávékülönlegességeket - nem is beszélve az európai sajtokról (VÉGRE!).

Aztán beszereztünk ezekből egy-két különlegesebb példányt is - potom pénzekért.

Vettünk például egy raklap holland sajtot, különböző avokádó olajokat, kávékat, sőt még két igazán fincsi argentín bort (egy Malbecet és egy Torrontest - mindkettő Mendozából) is.

Képes beszámolónk következik:

Katikati

Tekintettel arra hogy az elmúlt pár napban egészen tavasziasra fordult az időjárás (legalábbis nem esik az eső, a nap pedig ezerrel süt, bár még kicsit hideg van), újra kirándulni indultunk.

Ezúttal a Coromandel félsziget eddig ismeretlen tájai felé vettük az irányt (már jártunk a félszigeten régebben, de most a túloldalán is körülnéztünk).

Egy aranyos kis városka (Katikati) volt a végcél - nagyjából félúton Thames és Tauranga között.

A várost egyébként Új-Zéland legszebb kisvárosának választották, de ennél is jobban vonzott minket hogy láthatunk delfineket és bálnákat!

Lelövöm a poént: nem láttunk.

Apály volt - nem is kicsi.

Ellenben tényleg csodaszép hely.

Ja, és van egy gigászi rögbi labdája is...

Képek itt.

Csodák pedig vannak...

A Wellington Phoenix nem tartozik a világ legnagyobbjai közé. Semmilyen tekintetben.

Nincs 120-150 éves múltja (profi karrierje mindössze 3!!! éve indult), ebből adódóan soha nem is játszottak benne nagy nevű játékosok.

Új-Zélandon van, ahol a labdarúgás - hogy is fogalmazzak - soha nem tartozott a legnépszerűbb sportok közé.

Ellenben a Boca Juniors!

Argentina egyik (ha nem a leg) híresebb és népszerűbb foci klubja.

Argentina pedig - hát igen - elméletileg a világ egyik legjobb futballját játssza.

A minap ők ketten mérkőztek meg Wellingtonban.

Sima kettes - gondoltam én naívan.
Azonban a lelkes kis kiwik 2-1-re lelépték a gauchokat...

Kia huri kia koe - Boldog Szülinapot Hédi!

Hogy milyen brutál gyorsan száll az idő...

Hédi 3 éves lett.

Hazudnék ha az mondanám hogy váratlanul ért a dolog, de azért mégis csak furcsa belegondolni, hogy nemrég' született, azóta meg...

- nött majd' 40 centit

- súlyban gyarapodott 12 kilót

- lett 20 fogacskája

- be nem áll a szája (azóta ráadásul már két nyelven is mesél nekünk érdekesnél érdekesebb történeteket)

- egyedül mos fogat, fürdik, kiválasztja az összes ruháját (előbbi kettőt még nem teljes alapossággal, de mégis)

- wc-re jár (ha kedve tartja)

- táncol és énekel

- legozik, kosárlabdázik és focizik (és természetesen babázik)

- rajzol, kreatívkodik

és rendkívül öntudatos....

Ma reggel a szokásos oviba szállítás után siettünk haza hogy kidíszítsük a kéglit, megsüssük Hédi tortáját, és egyáltalán.

Az oviban is tartottak ám szülinapi partyt, sőt, mire beértünk már nagy táblák hírdették hogy Hédi 3 éves lett és hogy sok boldogságot kívánnak Neki.

Vittünk be egy raklap sütit is hogy mindenki jó ducira tudja zabálni magát...

(képek remélhetőleg hamarosan erről is lesznek)

Aztán kora délután felmarkoltuk Hédit, itthon már a feldíszített ház várt minket.

Meg sok-sok ajándék.

Az összes kép itt tekinthető meg.

Minneola Tangelo

Újabb két versenyzőt sikerült beneveznünk az érdekes zöldségek/gyümölcsök versenybe.

Elsőként a Minneola Tangelo fantázianevű egyeddel ismerkedtünk meg.

A múltkori kísérlet után egy visszafogottabb próbálkozásnak nevezném mostani tesztünket, lévén a tangelo már kinézetre is erősen hasonlít a citrusfélékre (főleg a narancsra és a mandarinra).

Kicsi utánanézve aztán kiderült hogy nem is véletlenül: a tangelo ugyanis nem más mint a mandarin (angolul tangerine) és a pomelo illetve a grapefruit keveréke.

Ami legalább ilyen érdekes hogy nem új keletű keresztezésről van szó.

Mintegy 3500 évvel ezelőttről már vannak írásos emlékek dél-kelet Ázsiából a faj létezéséről.

Hogy ne legyen egyszerű a helyzetünk mostani tesztalanyunk azonban a Minneola előnevet viseli, ami egy olyan fajra utal melyet 1931-ben az Egyesült Államokban kísérleteztek ki, majd először kereskedelmi szinten a floridai Minneola kisvárosban tűnt fel.

Érdekes és rendkívül finom versenyzővel állunk szemben.

Kívülről olyasmi mint a mandarin. Vastag, könnyen leszedhető héja van.

Belül viszont mint egy narancs. És irgalmatlanul erős illó olaj szabadul fel a héj leszedése után.

Nagyon komoly folyadék tartalma van és sokkal savanyúbb mint a narancs.

Mindent egybe vetve: nagyon fincsi és rendkívül jól oltja a szomjat.

Kiwi engineering

A zátonynak vannak abszurd dolgai - mi tagadás.

Számomra a legnehezebben felfogható (vagy inkább elfogadható) dolgai közé tartoznak a 'csináljunk meg mindent saját kezűleg' mozgalmak.

Elsősorban természetesen a spórolás vezérli ilyenkor a kiwiket, de sokan valóban úgy is gondolják hogy polihisztorok.

Na, ezeknek aztán abszurd végtermékei szoktak lenni.

Az ejrópai értékrendhez szokott gyomor ezeket nehezen tudja befogadni.

Íme, néhány gyöngyszem:

Cinderella Man - A remény bajnoka

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy az elmúlt időszakban több rendkívül jó filmet is sikerült megtekintenünk.

Ennek köszönhetően nem csak ebben a bejegyzésben, de a boros blogban is beszámolok egy másik nagyon kellemes kis alkotásról.

Ennek a posztnak a címszereplője azonban ennél lényegesen több.

2005-ös filmről lévén szó simán elképzelhető hogy több olvasónál nem pedzegetek új dolgot ezzel a filmmel. Nekem minden esetre most sikerült megtekintenem először. Pedig egy ideje a polcon porosodott - és mekkorát hibáztam amikor bugyuta angol címe miatt lemondtam róla.

A sztori nagyvonalakban: egy szép jövő előtt álló new yorki bokszoló egyszer csak szembetalálja magát a '29-es gazdasági világválsággal.

Karierrje megtörik, képtelen eltartani bájos feleségét és három tüneményes gyerekét.

Mégis óriási akaraterőről téve tanubizonyságot sikerül az ölébe pottyanó lehetőséggel mit kezdenie amikor évekkel visszavonulása után egy nagy nevű ellenfelet kap hogy méltó képpen búcsúzzon el a Madison Square Gardentől és imádott sportjától.

Valós alapokon nyugszik a történet, elképesztő színészi alakításokkal.

Botrány a Uni háza táján

Ma reggel meglepődve olvastam a Heraldot.

Az ország legnagyobb példányszámban eladott napilapja korrekt kis cikkben foglalkozik azzal az immár botrányosnak nevezhető viselkedési morállal ami a zátony legpatinásabb rögbi klubja körül kialakult.

A történet röveden annyi hogy e hét csütörtökén hagyományos évadzáró vacsorával egybekötött móka-kacagás résztvevői voltak munkaadóm játékosai, edzői, vezetői.

Hogy-hogy nem az eseményen jelen volt két mindössze némi testfestéket viselő hölgyemény is (mentségükre legyen mondva legalább a klub színeiben pompáztak) akik nem átallottak - a bajnokság hajrájához közeledve - a hangulatot kicsit oldani jelenlétükkel.

Szegény srácok kiteszik a lelküket is hogy elhódítsák a bajnoki trófeát (tegnap amúgy a legjobb négy közé verekedték magukat egy tekintélyt parancsoló 41-3-as győzelemmel...), ennyi igazán kijár nekik.

Sokan ezt persze nem így gondolják, elsősorban természetesen hölgyek - élükön a nem éppen visszafogott stílusáról híres Női Jogok Minisztere, Pansy Wong - akik szerint ez az egész sárba tiporja a gyengébbik nem jogait.

Mások szerint egyenesen kétségbe ejtő egy ilyen morál (főleg egy olyan klubtól amelyik a válogatottba nem kevés híres embert adott) a jövő évi hazai rendezésű rögbi előtt - ezt ugyebár mindenképpen az All Blacks-nek kell nyernie.

Az eredmények ennek ellenére - vagy talán éppen ennek köszönhetően - azért csak jönnek.

Most nem csak a Universityre gondolok, de tegnap este az All Blacks gyakorlatilag lemosta a regnáló világbajnokot (Dél-Afrika) a Trinations első napján (32-12).

Gombák

Ezek a versenyzők az utcánkban pompáznak.

Kiwana fruit

Új-Zéland sok szempontból újat hozott az életünkbe.

De még mielőtt mindenki megijedne hogy szociológia eszmefuttatásba kezdek, most inkább a gasztronómiai oldalra gondolok.

Az általunk eddig ismert világ innen fényévekre van (és nem csak földrajzilag), ellenben egy raklap olyan dolgot megismerhettünk amiről eddig azt sem tudtuk hogy létezik.

Ilyenek például a furcsábbnál furcsább gyümölcsök.

És ha ez még nem lenne elég: mi amikor csak tehetjük a kínaiktól vesszük a zöldség/gyümölcs/fűszer készletünket. Két roppant egyszerű oknál fogva: elképesztően olcsóak, és messze a legszebb termékeik vannak.

Legutóbbi ottjártunkkor nem voltuk restek eldönteni: ha már itt ez a sok ismeretlen cucc, ki is próbáljuk őket.

Első alanyunk a címszereplő kiwana, vagy más néven 'szarvas dinnye', ami eredendően Afrikából származik és sem a szarvashoz, sem a dinnyéhez semmi köze.

Sokkal inkább szarvakkal rendelkező uborkaféle. És mint ilyen eléggé semleges ízű volt.

Ám annál szebb...

Ha a szerkesztőség túléli a tesztet, hamarosan újabb alanyok vizsgálatával folytatódik a poszt.

Szappanbubó on fire

Lego torony

Hideg tél

Mivel erősen elhanyagoltam a blogot az utóbbi időben, most igyekszem minden lemaradásomat a jónépre ömleszteni.

Kezdetnek egy kép arról hogy mennyire hideg is a tél Aucklandben...

Ja, és az epreink is virágoznak...