Auckland Wintergardens II.

Nagy kedvencünk.

Voltunk már nyáron és télen is.

Csodaszép volt.

De most tavasszal minden eddiginél sokkal-sokkal szebb.

És még rengeteg kép emitt.

Wenderholm Regional Park

Új-Zéland legrégebbi nemzeti parkjában tettünk ma látogatást.

A terület - ahol állítólag közel ezer évre visszamenőleg már éltek maori kolóniák - 1965-óta működik nemzeti parkként.

Pontos történeti adatokkal 1868-óta bírunk, amikor egy prominens aucklandi politikus - bizonyos Robert Graham - megvásárolta, majd felhúzta rá nyaralóként funkcionáló kis viskóját (ami a mai napig eredeti formájában pompázik a park közepén) hogy telente amikor szabaidejét a közeli termálfürdőben tölti legyen hol megszállnia.

Mondjuk a döntése nem túl racionális, tekintve hogy a hely össze-vissza úgy 50 km-re található Aucklandtől...

Sebaj, mi örömködünk, mert részben az ő áldásos tevékenységének köszönhetően olyan növényvilág került a parkba (részben Európából és Ausztráliából) ami így sokkal színesebbé teszi azt.

A madárvilág színességéről már nem ő tehet, mindazon által több régebben erősen megfogyatkozott populációjú versenyzőt telepítettek vissza sikeresen, akik szemmel láthatóan jól érzik itt magukat.

Erdei galambot (kukupa), Északi-szigeti Robint (toutouwai) mi itt láttunk először, de Tuit sem láttunk még ilyen közelről.

Valamint annak a fontos információnak is a birtokába kerültünk, hogy: Minden kukupa kereru, de nem minden kereru kukupa...

(A kukupa a kereru egyik alfaja. Mindkettő új-zélandi vad galamb faj.)

Csudajó kis túraútvonalak vannak kijelölve, amiket követve aztán kedvünkre barangolhatjuk be a környéket.

Mi az egyik legrövidebbet választottuk ki (a teljes túra mintegy másfél-két óra lehetett), tekintettel arra hogy Hédi nehezen bírja ennyi ideig is a hegynek fel-völgynek alá jellegű sétákat. Na meg ugye labdázni sem lehet közben...

Ennek ellenére nagyon ügyesen vette az akadályokat, csak rövid időkre kellett a nyakamba vennem.

Ezek itt egy fának az indái, nem pedig ember által sodort kötél...

Képek itt.

Shakespear Regional Park

Mintegy 45-50 km-re tőlünk található a címben szereplő nemzeti park.

A park - aminek az ég világon semmi köze a leghíresebb britt íróhoz, nevét arról a családról kapta aki 1967-ben a saját tulajdonában lévő területet nemes egyszerűséggel oda adományozta Auckland régió nemzeti parkjait felügyelő testületének - több mint 130 hektár területen fekszik.

Érdekesség hogy a nemzeti park egy komplett madár rezervátumként szolgál, melynek következtében a peninszula egy jelentős részére nem is teheti be lábát földi halandó (a többi részre is csak bizonyos feltételek mellett lehet autóval behajtani, kutyát egyáltalán nem lehet bevinni, stb.).

Mindemellett az elmúlt időszak meglehetősen csapadékos mivoltának köszönhetően a lápos részek is csodálatosan szép állapotban pompáztak.

Összes kép itt tekinthető meg.

Itt van az ősz...

Megjött az ősz.

Ma már erőteljesen hűvös volt napközben is, nem csak éjszaka.

Mondjuk ez hőmérsékleti adatokban nem mutatkozik meg, mert 10-15 fok között volt ma is -akárcsak egy hete mindig, de eddig jóval többnek éreztük.

Itt amúgy is csalóka dolog lenne a számszerű adatokra hagyatkozni (nyáron is csak 25 fok van, de leég az ember 5 perc alatt).

Ellenben gyönyörűen sütött nap, ezért hát a szabadban töltöttünk időnk nagy részét.

Hédi és Magdi leveleket szedtek, amiket majd gondosan kipréselnek, meg kreatívkodnak velük kedvükre - én meg jól elkísértem Őket.

Auckland Wintergardens

Délelőtt ugye tengerpartoltunk.

Hédi pedig gyakorlatilag azonnal elaludt ahogy beültünk a kocsiba, így közel egy óra kocsikázás után hazaértünk, megebédeltünk.

Még mindig csak délután 3 volt, így lehetőségünk adódott kihasználni egyrészt azt hogy vasárnap van, másrészt hogy gyönyörűen süt a nap.

Annak a parknak a másik felén ahol az Auckland Museum is található, leledzik egy üvegház-komplexum ahol szebbnél szebb növények találhatók.

Ennyit tudtunk amikor nekilódultunk.

Ellenben amikor megérkeztünk, rá kellett döbbennünk hogy másoknak is szemet szúrt hogy gyönyörű idő és - mint mondottam - vasárnap van.

Parkoló helyet találni sem volt egyszerű mutatvány, ám de ennyi piknikező embert én még nem láttam egy helyen...

Általverekedtük magunkat a parkban fetrengő lakosságon.

Tulajdonképpen két közepes méretű üvegház a címben szereplő helyszín egy francia típusú parkkal (közepén természetesen egy hatalmas szökőkút tavirózsákkal és aranyhalakkal) összekötve.

Ráadásul nem csak hogy csodaszép a hely, de teljesen véletlenül egy éppen akkor kezdődő koncertbe sikerült belecsöppennünk.

Carolina Moon néven egy kiwi hölgyemény és jóbarátai adtak ingyenes koncertet (ez az előadás részét képezi annak a március végéig tartó rendezvénysorozatnak ahol Auckland különböző parkjaiban különféle - ingyenesen megtekinthető illetve meghallgatható - kulturális események vannak).

A szefárd nyelven elhangzó dalok nagyon kellemes, lágy, olykor dzsezzes, máskor közel-keleti motívumokat felvonultató hangzás világot hoztak.

Sok mindent elárul a dallamvilágáról hogy Hédi - aki ugye sokminden csak nem nyugis típus - nemcsak hogy örömmel hallgatta a dalokat, de lelkesen énelke együtt a nénivel.

Eddig nem tudtuk hogy Hédi beszéli ezt a nyelvet...

Képek itt.

Western Springs

A Motat (Közlekedési Múzeum) és az Állatkert között elhelyezkedő parkba látogattunk tegnap.

A képeket itt lehet megtekinteni.

Shepherds Park

Van a közelünkben egy aranyos kis park játszival, kirándulási - és sportolási lehetőségekkel.

Tegnap délután ezt látogattuk meg.

Képek itt.

Hogy totyognak a pingvinek?

'Sportliget'

Találtam egy új 'Sportligetet' a közelünkben.

Beálltam kosarazni egy kicsit a fiatal versenyzők közé -egészen elfáradtam.

Jó lesz ez!

"Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a mienk..."

Auckland Botanic Gardens

Tegnap a meseszép Auckland Botanic Gardensben jártunk.

A képeket itt lehet megtekinteni.

Cornwall Park

Tegnap a csodaszép Cornwall Parkban jártunk.

Képes beszámolónk itt tekinthető meg.

Parkok, játszóterek

Bár Auckland belvárosában lakunk, itt koránt sem úgy kell elképzelni a belvárost, mint a többi nagyvárosban.

Itt rengeteg gyönyörű, rendszeresen karbantartott park, szökőkút, játszótér található gyakorlatilag 100 méterekre egymástól.

Az egész társadalomra jellemző egyébként a család centrikusság és a természetvédelem. Ennek következtében tényleg nagyon élhető környezetet sikerült kialakítaniuk -amit nem mellesleg fenn is tudnak tartani.