Hédi pedig gyakorlatilag azonnal elaludt ahogy beültünk a kocsiba, így közel egy óra kocsikázás után hazaértünk, megebédeltünk.
Még mindig csak délután 3 volt, így lehetőségünk adódott kihasználni egyrészt azt hogy vasárnap van, másrészt hogy gyönyörűen süt a nap.
Annak a parknak a másik felén ahol az Auckland Museum is található, leledzik egy üvegház-komplexum ahol szebbnél szebb növények találhatók.
Ennyit tudtunk amikor nekilódultunk.
Ellenben amikor megérkeztünk, rá kellett döbbennünk hogy másoknak is szemet szúrt hogy gyönyörű idő és - mint mondottam - vasárnap van.
Parkoló helyet találni sem volt egyszerű mutatvány, ám de ennyi piknikező embert én még nem láttam egy helyen...
Általverekedtük magunkat a parkban fetrengő lakosságon.
Tulajdonképpen két közepes méretű üvegház a címben szereplő helyszín egy francia típusú parkkal (közepén természetesen egy hatalmas szökőkút tavirózsákkal és aranyhalakkal) összekötve.
Ráadásul nem csak hogy csodaszép a hely, de teljesen véletlenül egy éppen akkor kezdődő koncertbe sikerült belecsöppennünk.
Carolina Moon néven egy kiwi hölgyemény és jóbarátai adtak ingyenes koncertet (ez az előadás részét képezi annak a március végéig tartó rendezvénysorozatnak ahol Auckland különböző parkjaiban különféle - ingyenesen megtekinthető illetve meghallgatható - kulturális események vannak).
A szefárd nyelven elhangzó dalok nagyon kellemes, lágy, olykor dzsezzes, máskor közel-keleti motívumokat felvonultató hangzás világot hoztak.
Sok mindent elárul a dallamvilágáról hogy Hédi - aki ugye sokminden csak nem nyugis típus - nemcsak hogy örömmel hallgatta a dalokat, de lelkesen énelke együtt a nénivel.
Eddig nem tudtuk hogy Hédi beszéli ezt a nyelvet...
Képek itt.
