Videok a kégliről

Hogy minden vizuálisabb legyen, íme néhány video a házról:

Eskdale Reserve

Lassan három hónapja lakunk itt és még nem tudtuk igazából felfedezni azt az erdőt aminek szerves részét képezi a mi kertünk is.

Ennek a nehéz időszaknak ma vetettünk véget.

Az összes kép itt tekinthető meg.

Esik az eső

Étkező garnitúra

Erősen szükségessé vált már egy étkező garnitúra beszerzése.

Tovább már nem ehettünk a szomszéd teraszán.

Na jó, ott soha nem ettünk, ellenben Hédi mini asztalánál gyakorta. Nem volt túl kényelmes, na.

Ezért ma Kata és Pappa hősies közbenjárásával beszereztünk egy asztalt a hozzá tartozó székekkel. Köszönet újfent!

Eper

Immár ötödik napja esik az eső (mondjuk néhány órája már nem), aminek viszont van egy áldásos hatása is -nevezetesen nem kell a kerti növények ivóvíz szükségletét kézi megoldással orvosolni.

Ennek köszönhetően például hamarosan saját eprünkből lakomázhatunk.

Íme az áldozatok:

Ahol lakunk

Néhány szó arról a helyről ahol lakunk.

Annak ellenére hogy Aucklanden belül lakunk, sokkal inkább úgy tűnhet mintha valahol egy esőerdő közepén lennénk.

Valószínűleg azért, mert ez így is van...

Ugyanakkor a vicc az az egészben, hogy ha zsúfolt helyre akarunk eljutni, tőlünk nagyjából 2 km-re található egy-egy komplett bevásárló központ, sok-sok bolttal, bankkal, játszóházzal.

Az utca aminek pont a legvégén lakunk egy csendes pici utca (egyetlen sávból áll), viszont minden urbanizációs vívmánnyal bír. Ráadásul az összes kábel földkábel, ergo sehol nem látni semmi féle elektromos vezetéket.

A ház előtt egy picike kert van, sok pálmával, meg egy barbival (amit hamarosan be is üzemelünk). Ebbe a kertbe ültettünk tegnap Hédivel két pici levendula bokrot, a túloldalra pedig fincsi epreket egy elkülönített részre. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Ami biztos, hogy folyadékellátás ügyileg nem lesznek gondok (az elmúlt napokban lehullott Magyarország teljes éves csapadékmennyisége).

Oldalt egy pici ösvény vezet a hátsó teraszhoz, ami tulajdonképpen az erdő belsejében található már (ebben az erdőben egyébként két pici patak is folyik nagyjából ötven méter távolságra a házunktól).

Maga a ház két hálószobából, egy nappali-étkező-konyhából, egy pici mosókonyhából, egy fürdőszobából (wc-vel, mosdóval, és káddal) és néhány beépített szekrényből áll.

Teljesen felújítottan vettük ki, gyakorlatilag alig száradt meg a festék, a konyhában teljesen új beépített gépek vannak.

Sőt, egy mosógépet, egy régi de jól funkcionáló hűtőt, és egy klímát is kaptunk hozzá.

Egy szárítógépet azért kellett vennünk, mert a bazi nagy páratartalom miatt a kimosott ruhák két nap után is ugyanolyan nyirkosak voltak, mint amikor kivettem őket a mosógépből.

Plusz a konyhát szereltük fel teljesen (nem csak edényekkel meg étkészlettel, de konyhagépekkel is), és természetesen Hédi szobáját is berendeztük.

Ezen kívül vettünk potom pénzért (átmeneti megoldás) két ágyat is, valamint fűtő berendezéseket mert az éjszakák meglehetősen hűvösek még.

A nappali és a mi hálónk berendezése még egy kicsit váratni fog magára -ezek most a másodlagos kiadások között szerepelnek.

Újabb képek

Kicsit átvariáltam a blogot.

Immár az 'Ahol lakunk' gomb alatt találhatók az új képek a kertünkről, a kégliről, és ami mögötte van...

Jó szórakozást!

Under construction

Sikerült a papírmunkákat lebonyolítani (egy halommal kitöltve ott hagytunk az ingatlanirodánál, meg egy másik halommal is ott hagytunk, de arra már voltak nyomtatva számok is meg arcképek, meg dollárjelek).

Így holnap költözünk új otthonunkba. Végre.

Előreláthatólag egy hétig nem lesz netünk, úgyhogy addig is legyen mindenki türelemmel amíg visszatérünk és újult erővel számolunk be kalandjainkról.

Mai ingatlan

Ingatlan ügyileg a helyzet egyre fokozódik...

Beadtuk ugyan a kérvényünket ahogy az ingatlanos hölgy kérte, de közölte hogy rajtunk kívül eddig hárman adták még be. Monden esetre halkan megsúgta hogy szimpatikus vagyok neki (kiwis polóban mentem, mosolyogtam ezerrel) és nagy valószínűség szerint mi fogjuk megkapni a kéglit. De azért biztos ami biztos mondott egy másik címet is amit érdemes megnéznünk.

Így hát el is mentünk oda.

Egy aranyos kis pici (2 mini hálószobás) házikóról van szó amit éppen most újítanak fel (kifestik, kicserélték a teljes konyhabútort, gépeket raktak bele, talán majd a padlószőnyeget is kicserélik teljesen). Az érdekesség azonban nem ez, még csak nem is roppant barátinak nevezhető ára, hanem az hogy a ház egy esőerdő közepén van -és ezt szó szerinte kell érteni.

A hátsó ajtón kilépve az ember ugyanis nem besétál az erdőbe, hanem már benne is van.

Mutatom:

Ezek a képek a teraszról készültek. Brutálisan jól nézett ki, kár hogy hármunknak pici a ház...

Az elmúlt napok történései

Többen nehezményezték hogy a legizgibb részeknél csak felcsigzom őket, aztán napokig se kép, se hang...

Így hát pótolom elmulasztásaimat.

Mentségemre legyen mondva hogy az elmúlt időszakban nem túl sok időm, meg energiám volt a blogra posztokat írogatni.

Nézzük hát szép sorban a hét eseményeit.

Hétfő reggel azzal a tudattal ébredtünk, hogy akár hajléktalanokká is válhatunk, lévén 10-ig el kellett hagynunk a szállást, és hát ugyebár hiába keresgéltünk kiadó lakásokat, egyetlen egyet sem találtunk ami legalábbis a megfelelő színtjét megütötte volna.

A helyzetet nehezítette hogy nekem ugyebár bor ügyileg megkezdődött a továbbképzésem.

Ott hagytam tehát a csajokat a szálláson, várva az üzenetüket hogy egyáltalán tudunk-e még maradni. Szerencsére nincs főszezon, ezért nem okozott gondot újabb négy nappal kitolni a számunkra tökéletes lakás megtalálásának lehetséges időpontját.

Magáról a WSET diploma kurzusról majd írok egy külön posztot is, úgyhogy aki csak az alkohol miatt van most itt, az bátran tovább lapozhat. :)

Szóval nekem minden reggel 9-től délután 5-ig okítás van.

Az utána következő időszakba kell besűrítenem minden lehetséges programomat.

Így volt ez keddel is, amikor is este 6-ra jelenésem volt egy étterembe munka interjú ügyileg.

Felmarkoltam hát kis családomat suli után hogy picit kocsikázzunk is -na meg persze fagyizzunk, mert Hédit pillanatnyilag csak ez motiválta.

Előző két éjszaka szerkesztettem egy kis marketing tervet, hogy ezzel majd jól leveszem a lábáról a tulajdonost. Mit mondjak? Nem nagyon volt rá szükségem...

Amikor odaértem azzal fogadott hogy "Akkor bemutatlak mindenkinek, memutatom hogy melyik helységben mi-hol található, melyik asztal milyen számon van nyílvántartva." Gyakorlatilag már csak arra várt hogy közöljem mikor akarok kezdeni... Döbbenet.

Mindegy. Ha már elvittem a kis marketing munkámat, naná hogy igyekeztem arra terelni a szót. A lényeg hogy nagyjából két órát beszélgettünk az étteremben.

Eddig hihetetlenül szimpatikus az ürge, kedves, folyamatosan vigyorog, és nem győzi eleget hangsúlyozni, hogy mennyire akarja hogy neki dolgozzak, meg hogy még a bevándorlási procedúrában is segít majd...

Így hát elküldtem neki a bevándorlási ügynököm elérhetőségeit még aznap este, levelezzék le egymás között a részleteket. Mondjuk így sem lesz egyszerű folyamatsor az egész, de egy job offerrel (munka ajánlat - tulajdonképpen egy szerződés) a zsebemben gyaníthatóan nagyságrendekkel könnyebben megy majd minden.

Ma reggel Magdi azzal indította a napot hogy ma megtaláljuk a számunkra tökéletes házat.

És ez így is lett. Elmentünk (szintén suli után) megnézni egy ígéretes kéglit Glenfielden.

Különálló ház, pici de nagyon szép kerttel, 3 hálószobával, nappali-konyha-étkezővel, fürdőszoba káddal (ez ugye Hédinek elsődleges szempont), és két autó számára parkolási lehetőséggel.

Mindez egy csöndes kis zsákutcában, egy szép zöld városrészen.

Kínai néni fogadott minket. "Ááá, maguk európaiak? A szomszéd is az!" -lelkendezett.

Egy szó mint száz, nem olcsó, ellenben drága. Viszont minden szempontból tökéletes. Végre.

Holnap este beadom a kérvényünket az ingatlanirodának (mert ez errefelé így működik), aztán reményeink szerint jövő héten már költözhetünk is befelé...