Wenderholm Regional Park

Új-Zéland legrégebbi nemzeti parkjában tettünk ma látogatást.

A terület - ahol állítólag közel ezer évre visszamenőleg már éltek maori kolóniák - 1965-óta működik nemzeti parkként.

Pontos történeti adatokkal 1868-óta bírunk, amikor egy prominens aucklandi politikus - bizonyos Robert Graham - megvásárolta, majd felhúzta rá nyaralóként funkcionáló kis viskóját (ami a mai napig eredeti formájában pompázik a park közepén) hogy telente amikor szabaidejét a közeli termálfürdőben tölti legyen hol megszállnia.

Mondjuk a döntése nem túl racionális, tekintve hogy a hely össze-vissza úgy 50 km-re található Aucklandtől...

Sebaj, mi örömködünk, mert részben az ő áldásos tevékenységének köszönhetően olyan növényvilág került a parkba (részben Európából és Ausztráliából) ami így sokkal színesebbé teszi azt.

A madárvilág színességéről már nem ő tehet, mindazon által több régebben erősen megfogyatkozott populációjú versenyzőt telepítettek vissza sikeresen, akik szemmel láthatóan jól érzik itt magukat.

Erdei galambot (kukupa), Északi-szigeti Robint (toutouwai) mi itt láttunk először, de Tuit sem láttunk még ilyen közelről.

Valamint annak a fontos információnak is a birtokába kerültünk, hogy: Minden kukupa kereru, de nem minden kereru kukupa...

(A kukupa a kereru egyik alfaja. Mindkettő új-zélandi vad galamb faj.)

Csudajó kis túraútvonalak vannak kijelölve, amiket követve aztán kedvünkre barangolhatjuk be a környéket.

Mi az egyik legrövidebbet választottuk ki (a teljes túra mintegy másfél-két óra lehetett), tekintettel arra hogy Hédi nehezen bírja ennyi ideig is a hegynek fel-völgynek alá jellegű sétákat. Na meg ugye labdázni sem lehet közben...

Ennek ellenére nagyon ügyesen vette az akadályokat, csak rövid időkre kellett a nyakamba vennem.

Ezek itt egy fának az indái, nem pedig ember által sodort kötél...

Képek itt.

Long Bay

Újabb tengerpart, újabb favorit.

(az utsó képen egy szerencsétlenül járt tengeri csillag próbál visszamászni a tengerbe)

Összes kép itt.

Waitakere Ranges

Fáradt is vagyok, meg túl nagy affinitásom sincs most ahhoz hogy szöveget kreáljak a képekhez, így most - nézzétek el nekem, de - mindössze képes beszámolóval szolgálhatok mai kirándulásunkat illetően.

Íme néhány kép:

Az összes itt van.

Mission Bay

Csajok hétvégén megtekintették Mission Bay tengerpartját.

Íme néhány kép:

Orewa Beach

Nyár van, alig fürdőruhában.

Szóval vasárnap, no munka, meleg.

Újabb tengerpart.

Nem rettentett el minket a Chilét sújtó 8.8-as földrengést kísérő cunami miatti általános készültség, amit Új-Zéland keleti partjára írtak ki.

Reggel ötkor riadóztatták a tűzoltóságot, a mentőket és a rendőrséget, hogy az ország keleti tengerpartjaira kilátogató jónépet figyelmeztessék a várhatóan fél méteres vízszint emelkedésre.

Ennek hatására a tengerpart fölötti parkoló nem csak érdeklődőkkel, de fotósok népes hadával is el volt lepve...

Mi persze mindezzel csak megérkezésünkkor szembesültünk.

Mint ahogy azzal is, hogy nagyobb volt az ijedtség, mert tulajdonképpen semmi jelét nem láttuk az árhullámnak - szerencsére.

Ellenben itt tartózkodásunk óta az eddigi legszebb tengerparti részt sikerült felfedeznünk.

És nem is olyan rettentően messze tőlünk.

Képek itt láthatóak.

Itt hívnám fel mindenki figyelmét arra, hogy a 19.-től a 33. képig Hédi műveit láthatjátok.

Mairangi Bay és Browns Bay

Amikor csak időnk adatik rá, igyekszünk feltérképezni Auckland azon részeit ahol még nem jártunk.

Ma két tengerpart volt soron.

Illetve ez a kettő tulajdonképpen egy tengerpart két egymástól nagyjából egy kilométerre fekvő strandja.

De mivel itt a legkisebb patakoknak is nevet adnak (ez nem vicc), ezért szerepel a címben is két név.

Azt azért nem mondanám hogy hét ágra sütött a nap, de hát közeledik az ősz és ilyenkor 5 percenként változik meg teljesen az időjárás.

Amikor elindultunk ezerrel napsütés, brutál meleg.

Amikor megérkeztünk enyhe szél, felhő hegyek, csepegő eső.

5 perc múlva újra hiper napsütés...

Összes kép itt.

Megint Takapuna Beach

Beruháztunk egy kimondottan strandoláshoz kitalált árnyékoló sátorféleségre, így hát jól ki is próbáltuk.

Köszönhetően annak hogy immár napok óta nem esett csapadék -leszámítva némelyik éjszakát, de ez ugye az ügy szempontjából kevésbé lényeges, sőt- a napközbeni időszakok hőmérséklete már több mint ami elviselhető víz közelség nélkül. Viszont víz az ugyebár van itt dögivel (a kedvenc tengerpartunk mintegy 3 km-re található tőlünk).

11 és d.u. 4 között viszont az UV sugárzás meglehetősen magas (8-11 közötti) szintje miatt legalábbis nem túl célszerű a napon pörkölődni.

Ellenben négy után.

Minden vízi sport szerelmese megtalálhatja a számára ideális sportolási lehetőséget.

Aki csak lubickolni akar éppúgy, mint aki mondjuk szörfözni, vagy jetskizni vágyik.

Nem beszélve a hajózás különböző vállfajairól.

Vagy a tengeri kajakról.

És még hosszasan sorolhatnám.

Viszont aki a nyári balatoni pancsolásokhoz szokott annak meglehetősen hüsi lesz a tenger 18 fokos hőmérséklete.

Úszáshoz és merülésekhez azonban ideálisnak mondható.

Takapuna Beach

Nem messze tőlünk található egy szimpatikus kis 'kerület', Takapuna.

És mily' meglepő: van egy tengerpartja is.

Ma itt jártunk.

Képek itt.

Auckland Harbour

Auckland ugyebár a vitorlák városaként is ismert.

Nem alaptalanul.

Elképesztő mennyiségű különféle méretű, típusú hajó található itt: a kis horgász ladikoktól a vitorlásokon át a yachtokig gyakorlatilag minden fellelhető.

A csodaszép aucklandi kikötőben jártunk.

Képes beszámolónkat itt lehet megtekinteni.

Piha Beach

Közvetlenül Auckland mellett (mondjuk így is 80 km tőlünk...) található egy olyan tengerparti rész ahol tegnap rohangásztunk a csillogó homokban (erre Hédi rendszeresen fel is hívta a figyelmünket), sárkányt eregettünk, és megmártóztunk a habokban egy picit.

Képek itt.

Videok meg itt: