Amiért ez egy nagyon más fíling

Ma a következő történt velem:

Elmentem egy bevásárló központba, hogy vegyek egy szárító gépet.

Meg is vételeztem annak rendje és módja szerint.

Hozom ki az árút. Kinyitom a kocsi összes ajtaját, hogy hova rakjam be.

Nem kicsi az autó, de sedan, és hát sehova sem fért be...

Pontosabban az ajtónyílásokon nem fért be, szintúgy a csomagtartóba.

Egy középkorú kiwi jóember odajött hozzám:

Hey, my friend! Working on an impossible thing, don't you?

(Lehetetlenre vállalkoztál barátom, nemde?)

Yeah, it seems.

(Igen, nekem is úgy tűnik.)

Just a minute. I get you something.

(Egy pillanat, hozok valamit.)

Aztán visszajött egy kötéllel.

Belegyömöszöltük a csomagtartóba a cucc harmadát, mondjuk (ennyi fért be).

Aztán elkezdte a kötéllel odakötözni az autó aljához, csomagtartójához, mindenhova.

Amikor jó erősen odarögzítette csak ennyit mondott vigyorogva:

Take care. We might see each other soon.

(Vigyázz magadra! Lehet egyszer még találkozunk.)

Én meg leesett állal beültem a kocsiba és hazavezettem.

Nemcsak hogy odajött minden kérés nélkül segíteni, de a saját kötelével nekiállt odakötni a szárítót a kocsihoz, aztán minden szó nélkül rám hagyományozta (nem mintha akkora értéket képviselne a kötél, de mégis az egész gesztus)...