Arról már többször is írtam hogy itt mindenről nagyon komoly - elsősorban referenciaként szolgáló - adathalmazt tartanak nyilván.
Ez annyit tesz, hogy ha van mondjuk (csak egy példa lesz a szemléltetés kedvéért) egy 1999-ben Aucklandben üzembe helyezett autó, akkor annak az összes szervízét (kötelezőket és mondjuk töréskároknál előfordulókat is) egy központi számítógépes rendszerben nyilvántartják, így amikor a következő vásárló hozzájut, elég korrekt képet kaphat az autó előéletéről.
Természetesen így is vannak érdekességek, de ez egy másik poszt anyaga...
Szóval nagyjából egy tökéletesen nyilvántartott rendszerről beszélünk (egyébként egy másik, ehhez a rendszerhez nagyon hasonló tartja nyilván a lakosokat is - így könnyebb számon tartani a következő kötelező átvizsgálást, vagy olajcserét...).
Ennek következtében az amúgy teljesen felesleges Forgalmi Engedély-ként ismert papírtömeg is érvényét veszti.
Az ember mindig otthonhagyja, egy medencés parti alkalmával megáztatja, összegyűri, stb.
Nem kell igazolni egy-egy igazoltatásnál hogy milyen rokonsági kapcsolatban állunk a gépjármű tulajdonosával és hogy volt-e kedves részünkre átszolgáltatni a négy (vagy kevesebb/több) kerekűt.
Van persze egy kis papírfecni ami a tulajdoni viszonyokat igazolja, de ez mindössze egy 3cm x 5cm-es papírdarab egy BAR kóddal (nem szükséges magunknál tartani).
Szóval autó vásárlás fázisai:
1. Autó megtekintése
2. Alkudozás a vételárat illetően
3. Megegyezés és pénz kifizetése
4. Postán adás-vételi kitöltése (A4-es, bazi egyértelmű papír), alárása vevő és eladó által
5. Kulcs átvétele, eldöcögés az első benzinkútig
Autó eladása kereskedőnek:
1. Autó megmutatása, kereskedő embere körbejárja 5 perc alatt, jegyzetel szorgosan
2. Elmondja hogy szerinte mennyit ér, alkudozás
3. Bazi egyszerű szerződés aláírása, adatok egyeztetése
4. Kulcs átadása kölcsönös mosoly kíséretében
A következő monológoktól az ember megkíméli magát:
"Neeeeem, ezt a roncsot akarja ennnnnnyiért eladni?! A feléért átvesszük."
"Először töltse ki az Adás-Vételit 3 példányban, mindegyiken 2-2 tanú adataival, aláírásával, Szem. Ig. számával, aztán hozza vissza hivatalos ügyfélfogadási időben, tépjen sorszámot, állja végig a sort, aztán majd kiabálok magával."
"Sajnálom, nem veszünk át autót ebből a márkából."
"Ebédidő van, jöjjön vissza holnap!"
"A szerelőink csak a jövő héten tudják átvizsgálni az autót, vissza kéne hozni egyik nap reggel 8-ra, és itthagyni egész napra. Aztán meglátjuk."
"Mi ez a horpadás itt hátul?!"
"Ezt a típust nem is gyártották ebben az évben - itt valami nem stimmel!"
"A piac ilyenkor nem mozog, sajnálom. Csak a feléért tudjuk majd eladni mint amit ér."
Ezek azok a dolgok amik jelentősen megkönnyítik a mindennapokat Új-Zélandon.
Nem is megkönnyítik, inkább élhetővé teszik - ez a helyes kifejezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése