Az oké hogy hihetetlen minőségű új-zélandi és ausztrál borok vannak fillérekért (értsd: palackja max. 4, de nem ritkán 2ezer forintnak megfelelő összeg, ha az ember kicsit utánajár, keresgél).
De az egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy egy spanyol, olasz, vagy francia remekmű hogy az ördögbe jut el ide -in the middle of nowhere- ugyanennyiért... És mégis.
Nemsokára írok majd nagy-nagy kedvencemről is egy posztot, amire úgy 3 hete akadtam rá egy szupermarket(!) polcán kutatgatva.
Annyit előzetesen elárulok, hogy az ízlésem nem sokat változott itt sem, tehát egy rioja tempranilloról lesz majd szó ha egyszer végre megírom majd azt a bejegyzést is.
Most azonban egy másik csoda került kibontásra.
Szintén spanyol fajta, de ebben ki is merül a hasonlóság a két bor között.
Mai versenyzőnk egy garnacha (vagy grenache), mégpedig Zaragosa régió dél-nyugati részéből.
2004-es szüret. Öreg tőkés (50-100 éves) szőlőből.
Ennyit tudtam amikor megvettem a borkereskedésben, meg hogy gigászi 19 dollárba (mintegy 2600 forint) kerül.
Úgy volt hogy ma részt veszek a szokásos péntek esti pókerpartin, de most inkább itthon maradtam. És hát ugye nincs is ennél jobb alkalom a kóstolásra.
Döbbenet. Ez valami döbbenet ami ebben a pohárban lapul.
Mintha az ember épp belépne egy borospincébe.
Egész testét átjárja az a nyirkos klíma, bőrébe ivódik az a dohos szag.
Aztán ahogy kezd felmelegedni a bor, kerülnek elő az illataromák.
Gyönyörű, mély rubin színe van, a pereme barnába hajló.
Erős feltapadása van, közepes méretű, lassú lábakkal.
Kóstolásra közepesen intenzív ízaromákkal találom szembe magamat -ezek között azonban meglepően erősen, szinte már-már tolakodóan érezhető földes jegyek jelennek meg.
Gyümölcs aromáit szinte már teljesen elvesztette, viszont másodlagos (harmadlagos) aromajegyei nagyon is jelenvannak.
Meglehetősen magas alkoholtartalma (a palackon 14% szerepelt, én még ennél is többnek éreztem) mellett jelentős tannintartalommal is bír -noha kellemes, szépen beépült tanninokról beszélünk.
Hosszú lecsengésű, komoly, testes borról van szó, semmivel össze nem téveszthető karakterrel és aromákkal.
Az egyetlen amit én hiányoltam belőle azok az elsődleges (gyümölcs) aromák.
Kicsit olyan érzése van az embernek, mint amikor egy hatalmas birkózó vagy ökölvivó túl sok súlytól szabadult volna meg: látja benne az erőt, a tekintélyt, de valami mégis hiányzik...
Mindent egybevetve kiváló borról van szó, de lehet hogy ha tavaly fogyasztottam volna el, akkor még komplexebb lett volna.
Ez biztos tök jó!
VálaszTörlés