Amikor elindultunk itthonról még szakadt az eső, de hatalmas lelkesedéssel (és töretlen bizalommal a kisütő nap iránt) vágtunk neki a nagyjából 200 kilométeres távnak.
Valahogy dél és egy óra között érkeztünk meg a régió központjának számító Thames kisvárosba, ahol miután Hédi megnézte útközben a létező összes Findus és Pettson dvd-t, közölte hogy megéhezett -így hát megálltunk ebédelni.
Az ezután hátralávő mintegy 55 km-es távot több részletben tettük meg. Na nem azért mintha a nem kicsit kacskaringós úton folyton elszédültünk volna, hanem mert olyan leírhatatlanul szép részeken autóztunk hogy egyszerűen muszáj volt folyton megállnunk. Amikor már megszokottá vált a száz méterenként felbukkanó patakok vagy pici vízesések sokasága akkor döntöttünk úgy hogy lesz ami lesz, most már Coromandel településig nem állunk meg.
Coromandel eredetileg egy halász kisváros volt, mára azonban inkább a tehetősebb kiwik vettek itt magunknak szebbnél szebb telkeket ahova egymást felül licitálva húznak fel meglehetősen érdekes formájú vagy színű kégliket.
Természetesen minden kertben egy-két nem kicsi mérető hajóval.
Magától értetődően itt a vitorlások száma meghaladja az autókét.
A várost elhagyva egy gyönyörű tengerparti részre érkezik a kíváncsi utazó, ahonnan útját csak gyalogosan folytathatja (rengeteg túrista út, kijelölt ösvény található ezután -mindenhol tájékoztató táblákkal).
A képek itt tekinthetők meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése