Célpontunknak a Hunua nemzeti parkot választottuk.
Nemcsak mert viszonylag közel van (oda-vissza 160 km lett volna, ha nem tévedünk el...), de végre normális méretű vízesést is megcsodálhattunk.
Akkor még nem sejtettük, hogy az egész napos esőzésnek köszönhetően az átlagosnál sokkal drasztikusabb formátumú lesz a vízesés.
Reggel amikor felkeltünk hét ágra sütött a nap -innen jött az ötlet a kirándulásra is (immár maratoninak mondható két napja nem esett az eső).
Aztán nem sokkal elindulásunk után mindez már csak a múlté volt.
Voltak olyan szakaszok, amikor a megengedett 100 helyett csak 50-nel lehetett menni olyan brutálisan szakadt.
Az erről készült video itt tekinthető meg.
Egy másik video meg arról hogy milyen utakon közlekedtünk.
Aztán némi eltévedés után csak sikerült megtalálnunk a vízesést.
Nem nehéz eltévedni akkor amikor a legközelebbi településen a kocsmában (ide ugrottam be megérdeklődni hogy merre tovább) egyetlen mókus volt aki nagyjából el tudta magyarázni hogy merre felé is lehet mindaz amit keresünk...
A látvány viszont minden megpróbáltatásért kárpótolt.
Képek itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése