Munkavállalás

Már többször írtam arról hogy az új-zélandi bevándorlási törvények meglehetősen szigorúak.

Elsősorban munkavállalás fronton.

Előre szeretném leszögezni hogy -noha minden eset egyedi- általánosítani fogok. Ráadásul városonként is változhat az elbírálás.

Én saját tapasztalat alapján írok, ezért az aucklandi helyzet lesz terítéken.

Több, mint egy évi felkészülés előzte meg a kijövetelünket -tehát véletlenül sem lehet azt mondani hogy elkapkodtunk volna bármit is, vagy csak ne lettünk volna képben minden lehetséges helyzettel. Ennek ellenére nem kevés nehézségbe ütközött a beilleszkedésünk (mondom mégegyszer: elsősorban munkavállalásról beszélek most).

Ami engem illet: (az én nevemen adjuk be a bevándorlási hivatalba a papírjainkat, ezért rólam részletesebben lesz szó ebben a posztban) café/bar manageri pozícióban helyezkedek el. Ennek két alapvető kritériuma van a zátonyon:

- szakirányú végzettség

- minimum 6 éves (igazolható!) munkatapasztalat

Végzettségek alatt -elsősorban a vendéglátóiparról beszélek- természetesen helyi végzettségeket (esetleg ausztrál vagy britt) értenek.

Ezt éppen most szerzem be egy e-kurzus részeként, aminek elsajátítása után előre bejelentkéz után vizsgát is kell tennem a tanultakból. A sikeres vizsga ebben az esetben 100%-os mutatót takar.

Csak ezzel a végzettséggel lehet amúgy bármilyen vendéglátó helyen alkoholt felszolgálni.

A munkatapasztalatoknál nem jelent hátrányt az európai előélet (sőt! inkább előny).

Ezen kívül biztos, ami biztos én rendelkezek még számos más vendéglátással szorosan összefüggő nemzetközi végzettséggel is.

Kiutazásunk előtt nagyjából 2-3 héttel elkezdtem megpályázni állásokat, hogy azért egy fokkal nyugodtabban keljünk útra.

Összesen több mint 300(!) helyre adtam be az önéletrajzomat -igaz, ezek túlnyomó többsége nem is hírdetett állás volt.

És ezek után a következővel szembesültem:

Eddig mintegy tucatnyi állásajánlatot kaptam volna, ha a bevándorlási hivatal nem nehezítené meg a bevándorlók munkához jutását (ezt egyébként rendszeresen elmondták a reménybeli munkaadók).

Nem arról van szó, hogy a hivatal ki akar babrálni a bevándorlókkal, hanem hogy az itteni törvényeknek megfelelően egy kiwi (új-zélandi állampolgár) mindig elsőbbséget élvez egy-egy adott munkahely megszerzésénél.

Ebből az következik, hogy ahhoz hogy valaki munkát tudján vállalni Új-Zélandon a következőknek kell teljesülnie:

- az állást hivatalosan is meg kell hírdetnie a munkaadónak (újságokban, Tv-ben, rádióban)

- ha akkreditált munkaadó (minimum 10 éve létezik a cég, és soha semmi gond nem volt vele) akkor egy éves keretet saját döntési jogkörén belül elbírálhat minden egyéb egyeztetés nélkül

- hiányszakmás állásról van szó

- jól beszél angolul

- megfelelő munkatapasztalattal és/vagy szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie

- a munkaadónak bizonyítania kell hogy az adott állást képtelen lenne betölteni egy kiwi jóember

Ezt az egészet azért tartottam érdemesnek leírni, hogy bárki aki azon töri a fejét hogy a közeljövőben Új-Zélandra helyezze át lakhelyét, tisztán lássa a bevándorlási nehézségeket.

Mégegyszer mondom: az általam ismert és látott országok közül Új-Zéland messze a legszebb hely, az emberek elképesztően barátságosak, nagyon élhető/élvezhető a mindennapi élet, DE azt senki se gondolja hogy itt minden tudás és szakismeret nélkül boldogulni tud.

És talán a legfontosabbat a végére hagytam: ANGOLTUDÁS.

Évek óta tanítottam Magyaroszágon angolt, amikor kijöttünk.

Ehhez képest nem kevés nehézséget okoz néha megérti az itt élőket (nem csak az akcentus miatt, hanem mert a mindennapos szituációkban olyan szavak is előfordulnak, amiknek ismerete ugye nem általános...).

Tehát aki ki akar jönni azt csak bátorítani tudom, de gondolja át százszor is hogy mit akar kint csinálni, és hogy valóban tud-e angolul (és nem csak alap szinten).