Nagy-nagy kedvencem az Ellerslie Racecourse lóverseny pálya.
Elsősorban azok miatt az emberek miatt szeretem akikkel itt együtt dolgozhatok, de kétség kívül a helynek is van egy varázslatos légköre.
Könnyen meg tudom érteni azokat az embereket akik a lóverseny-sport szerelmesei lettek...
Új-Zéland ugyebár angol gyarmat volt, ennek áldásos hatásai a mai napig érződnek az egész országban.
Néhol jobban, néhol kevésbé.
Christchurch például a 'legangolabb nem Nagy-Britanniában elhelyezkedő város' címének büszke tulajdonosa.
De a baloldali közlekedés is a brittektől eredeztethető.
Ugyanígy a lóverseny, ami jelentős társadalmi esemény Angliában. Akárcsak itt.
Az első versenyt 1874. május 25-én (!) tartották meg az Ellerslien.
Ez annak fényében még meglepőbb adat, hogy akkoriban nemhogy metropolisz nem volt Auckland, de még városnak is csak nagy-nagy jóindulattal lehetett nevezni...
Sőt! A világ első automatikus kijelzője is itt debütált 1913-ban.
Minden lóverseny pályának van egy hamisítatlan, varázslatos hangulata: a környezet, pláne ha nagy verseny, cilinderek, gyönyörű kalapok...a verseny izgalma, a befutás után konfettiként szálló ticket-ek a levegőben...de ez még fotóról is gyönyörű :)
VálaszTörlésSzörnyen röstellem, de lóversenyen eddig -még szemlélőként sem- vettem részt. :)
VálaszTörlésEllenben azóta! Neeeeem, csak mint jómunkásember.
Viszont Budapesten anno igen gyakran közlekedtem el a lovi előtt.
Ha bent is ugyanaz a feeling uralkodik mint kint, akkor erre a lehangoló a legjobb szó.
Már írtam egyszer egy bejegyzésben, hogy a körítésen bazi sok múlik.
És ha vmihez, itt a körítéshez nagyon értenek.