Nagy sumákban borokról kezdett olvasgatni -mondjuk anyagot könnyen találhatott...
Meg hát hallgatja folyamatosan a sok ostobaságot amit összehordok Neki a különböző vörös- és fehér fajtákról az eredetüktől kezdve a speciális eljárásokon át a fajtajellegekig gyakorlatilag mindent.
Néha már kicsit sajnálom is emiatt. :)
Úgyhogy most úgy döntöttem minden blogolvasó megkapja jól a magáét a közeljövőben.
Visszatérnek ugyanis a boros bejegyzések -amennyire időm engedi.
Tehát a kuriózum.
Tudja hogy két vöröset kedvelek igazán. Az egyik a folyton emlegetett Tempranillo (amiből egyébként mindig van itthon legalább egy palackkal egy '99-es évjáratból), a másik pedig a borok non-plus ultraja: a Pinot Noir.
Előbbiről tudjuk hogy gyakorlatilag csak Spanyolországban készítik (főleg Rioja tartományban), utóbbi viszont a világon sok helyen leledzik.
A két legfontosabb régió azonban Burgundia (Franciaország) és Új-Zéland (elsősorban Central Otago és Martinborough).
Kb. két hete olvastam egy tanulmányt arról hogy a tavalyi év tíz legjobb Pinotjából öt új-zélandi illetőségű volt.
Amitől olyan különleges az itteni versenyző hogy ugyanazt a telt, testes formát hozza már 2-3 évesen, mint francia alteregója 10-15 évnyi palackban tárolást követően (nagyon hasonló a helyzet az ausztrál Shiraz összevetésében a franciák Syrahjával).
.jpg)
És akkor fedjük fel végre hogy kiről/miről is van itten szó kéremalásan.
A versenyző neve: Wild Earth Pinot Noir 2008
Származási helye: Central Otago
Maga a borászat amúgy családi tulajdonban van és mintegy 35 hektárnyi területen ga(rá)zdálkodnak -ezek között van Otago két legkiemelkedőbbnek tartott birtoka is.
Rendkívül alacsony hozam (a teltebb ízhatás miatt).
Kézi szüret -ami meglehetősen ritka errefelé, viszont lehetővé teszi hogy csak válogatott szőlőszemekből készüljön a bor.
Ezek után valami frenetikus dolgot vártam.
Ehhez képest már kitöltésnél is látszott (egészen világos színű a bor, mondjuk mint egy málnaszörp) hogy nem egy rendkívül testes tanninbombával lesz dolgunk.
Ami félreértés ne essék egyáltalán nem baj, lévén nem egy Shirazról vagy egy Cabernet Francról beszélünk ahol azért alapkövetelmény a magas sav- és tannintartalom.
Ami viszont szintén szembeötlő, hogy magas az alkoholtartalma.
Már a feltapadása is nagy volt a pohár falán, ízlelésre pedig kimondottan likőrös jelleget mutat.
Úgyhogy én kicsit soknak találtam a 14,2%-os alkoholtartalmat, de mint később utánanéztem ez egy melegebb év volt arrafelé, ezért sikeredett egy picivel többre ez a mutatója (a 2006-osé például ideálisnak mondható 13%).
Illat- és ízaromákra azonban egészen káprázatos amit ez a bor tud.
Az elsődleges aromák mint a cseresznye és a szilva szinte kézzel fogható közelségbe kerülnek.
Ami viszont roppant érdekes hogy a hordós (valószínűleg amerikai hordókban érlelték, mert kókuszos, vaníliás jelleget érezni rajta) ízaromák ugyanúgy domináns szerepkörben vannak mindezek ellenére. Érettebb Pinotra jellemző gombás, káposztás ízvilágot azonban hiába is keres benne az ember -de hát egy 2008 áprilisi szüretről beszélünk...
Én még hiányoltam belőle a sokat emlegetett minerális ízeket is amiket Otago jellegzetes talajából nyernek a borai, de az is lehet hogy a primer jellegek annyira elnyomják mindezt.
Összességében egy rendkívül ízletes, kerek bort ismertem meg csudafinom gyümölcslekváros ízvilággal, amit azonban még néhány évig lehetett volna palackban tárolni hogy komplexebbé váljon.
Talán egy 2006-os hosszabb lecsengést is tudott volna produkálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése