Hasfájós baba volt, így minden gyakorló szülő tudja milyen érzés azt látni hogy hiába próbál bármit is tenni ellene, szegény lurkó szenved...
Eleinte ezért nem aludt. Meg mi sem.
Aztán meg egészen egyszerűen nem akart lemaradni a nap történéseiről, így a mai napig előfordul hogy nem alszik napközben.
Szerencsére ez csak heti/kétheti alkalmanként jön elő, de tény: rábeszélni az alvásra minden nap komoly harcok árán sikerül csak.
Viszont szeret Api kedvében járni (ha épp olyanja van), de leginkább azt szereti ha Api büszke rá.
Ma a következő kommunikáció zajlott le közöttünk:
- Api! Büszke vagy rám hogy megettem az ebédet?
- Igen, Szívem. Nagyon büszke vagyok. De még büszkébb lennék, ha elmennél csicsizni is.
-Akkor ma nem leszel büszke rám... -hangzott az öntudatos válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése