Mi vezet valakit odáig hogy nemzeti kérdést csináljon hovatartozásából? (most a becsülendő nemzeti öntudatra gondolok, nem a szélsőséges nacionalizmusra)
Egyáltalán ki számít mondjuk amerikainak? Aki az Államokban született? Vagy aki állampolgárságot szerzett valamikor?
Gondoljunk csak bele! A világtörténelem (vagy akár a magyar is) tele van/volt olyan nemzeti hősökkel akik nem is az adott nemzet polgáraként látták meg a napvilágot. Ma mégis nemzeti hősként gondolunk rájuk. Elég ha csak Petőfi (született Petrovics) Sándort, vagy a lengyel származású Bem tábornokot említem. De mondhatnám azt is hogy a nagy, rettegett tatár sereg mindössze ötezer fővel indult el Tatárföldről, de mire elértek Magyarországra számuk már meghaladta az 5-600 ezret. Ilyen gyors népszaporulatról más élőlényeknél sem nagyon tudunk, nem hogy az embereknél...
De mondhatnám azt is hogy Kalifornia kormányzója (bizonyos Arnold Schwarzenegger) Ausztriában született és nevelkedett.
Ezek persze egyáltalán nem problémák, sőt.
Mégis felveti azt a kérdést, hogy akkor ki milyen nemzetiségű. Vagy leginkább mi alapján...
És mondjuk mi a helyzet azokkal a sportolókkal akik sportteljesítményüknek köszönhetően kapnak állampolgárságot a világ másik felén (például a sok fekete bőrű dán atléta).
De mondhatnám azt is hogy Új-Zéland lakosságának jelentős hányada bevándorló (főleg a britt szigetekről, valamint itt Aucklandben ugyebár Ázsiából).
Elég pusztán az hogy szimpatizálok a hollandokkal, a franciákkal vagy mondjuk a lengyelekkel és máris magaménak érezhetem az adott országot, vagy ennél azért több kell?
Egyáltalán van-e erre valamiféle racionális válasz?
Azt gondolom, hogy a "nemzetiség" kérdése születés jogán tartozik valakihez, ezt nem választod, a szülőktől öröklöd. De hogy milyen ország állampolgára leszel, melyiket érzed hazádnak, az már rajtad múlik, illetve a körülményeken...és továbbá azt gondolom, hogy a "haza" fogalma sokkal erősebb és fontosabb kérdés, mint a nemzetiségé...az egyik egy életérzés, ami segít kiteljesíteni a mindennapjaidat, amitől érzed, hogy "igen, ide tartozom", a másik pusztán tény. (Ettől persze lehet egy és ugyanaz mindkettő. Szerencsés az, aki elmondhatja ezt magáról, de szerencsés és bátor az is -sőt- aki menet közben találja meg a számára leginkább kedvezőt.)
VálaszTörlésHm... lehetnék itt állampolgár, mégsem vallanám magam írnek... én írországi magyar vagyok. Berzenkedtem ellene, amikor valaki ír-magyarnak titulált, és az itteni bevándorlókra hivatalból függesztett New Irish sem tetszett. Nem hinném, hogy a szimpátia elég... én úgy érzem, valamiféle kettősségben él az ember, ha új hazát választ. Mostanság gondolkodtam az állampolgárság megkérésén, és a legnagyobb, ami visszatartott a kérelmezéstől, az az volt, hogy fel kellene esküdnöm az országra... s nem tudom, miért, valahogy nem menne, bármennyire szeretk itt élni.
VálaszTörlésElgondolkodtató kérdés...