2010. június 29., kedd
All Whites
Hogy mennyire nemzeti hősként kezelik az új-zélandi labdarágó válogatottat arra ez a kép ékes bizonyíték (a szomszédunk egyik verdája van a képen):
Címkék:
érdekességek,
mindennapok
2010. június 24., csütörtök
Sportok, sportolási lehetőségek
Még Magyarországról írtam anno erről a témáról.
Na, az sem ma volt. Azóta nem csak az idő telt el hiper gyorsan, de saját tapasztalatokkal is gazdagodtunk bőven. Mégis csak más ha az ember maga jár utána a témának (illetve megtapasztalja) és nem a világhálón fellelhető információkra hagyatkozik.
Szóval. Kicsit kisarkítva azt mondanám, hogy Új-Zélandon csapatsportok tekintetében létezik a rögbi, a rögbi, és még a rögbi is...
De komolyan. Olyan elképesztő népszerűségnek örvend itt ez a sport, hogy az döbbenet.
Ezenkívül jelentős tömeg űz még két teljesen elvetemült sportot.
A csajok egy netball nevű agyament kosárlabda-származékot szoktak játszani (mondjuk van egy olyan előnye ennek a sportnak a kosárlabdához képest hogy tilos az ellenfeleknek egymáshoz érniük - így gyakorlatilag nulla a sérülések száma, ellenben halál unalmas nézni a meccseket), azok a fickók pedig akik nem a rögbinek hódolnak nagy valószínűséggel kriketteznek.
Legalábbis az elmúlt időszakig így nézett ez ki.
Az utóbbi időben azonban meglepő mértékben elszaporodtak a focizni vágyók - így már valóban rengeteg klubban nyílik erre is lehetőség.
Jelentős még a golfozók tábora (gyakorlatilag minden valamire való parkban komoly területeket zárnak le a sport szerelmeseinek).
Ezenkívül az evezés, a vitorlázás, a triatlon, és a bringázás különböző fajtái, valamint a futás vonz nagy tömegeket.
Ráadásul utóbbi olyan brutálisan sok embert motivál, hogy eleinte furcsa is volt látni mindenhol a sétáló/futkározó jónépet.
A Déli szigeten pedig az extrém sportok szerelmesei találhatják meg számításukat (ejtőernyőzés, rafting, a búvárkodás különböző válfajai, sziklamászás, stb.).
Sajnálatos módon az általunk gyakran űzött és e miatt oly' kedvelt sportok közül sem a kosárlabdázásra, sem a röpizésre nem könnyű megfelelő klubot találni.
Ennek ellenére aki a zátonyon is folytatni óhajtja Magyarországon elkezdett 'sport karrierjét', az egész biztosan tud megfelelő helyszínt találni erre.
2010. június 21., hétfő
Biosecurity
Már harmadszorra fordult elő velünk hogy a csomag amit Magyarországról kapunk, kibontódott a biosecurity által.
Ez általában akkor történik meg ha gyógyszer, fűszer, vegeta, krémek, stb. van a csomagban, és az erre hivatott blöki mindezt jól kiszimatolja.
Ellenben kibontás és átvizsgálás után korrektül visszacsomagolják és leragasztják a dobozt.
Természetesen hiánytalanul megkaptunk mindent.
Csak kicsit sokáig tartott...
2010. június 20., vasárnap
Miracle - All Whites
Aki nyomon követi a foci VB történéseit, az most csak pislog.
Nem a francia válogatott kontra szövetségi kapitány vitákra gondolok és hogy azt követően hazazavarták az egyik leggólerősebb csatárukat.
Még csak nem is angolok szerencsétlenkedéseire.
Sokkal inkább arra hogy van egy 4.3 milliós lakosságú ország (és ilyen tekintetben a résztvevők között a második legkisebb ország - Szlovénia után) amiről a legtöbb mókus azt sem tudta hogy hol fekszik. Nemhogy foci tudását illetően nem hallottak róla, hanem egyáltalán.
Amikor Új-Zéland kiverekedte magát a VB-re (pótselejtezőn bizonyult jobbnak a nem túl acélos Bahrein válogatottjánál) mindenki legyintett: töltelék csapat, csak hogy meglegyen a létszám.
Bekerültek egy olyan csoportba ahonnan semmi esélyük nem volt a továbbjutásra (Olaszország, Paraguay, Szlovákia, és Ők maguk).
Végignézve a listát: Olaszország a regnáló világbajnok, Paraguay ugyebár Dél-Amerikából jutott ki - ami azért nem kis teljesítmény (többek között megelőzve a világ egyik legjobbjának tartott Argentínát), Szlovákia pedig Európa egyik közepes erőséggű csapatának tarthatja magát (tehát egyáltalán nem lebecsülendőek).
Reálisan nézve ebből a sorból erősen kilóg Új-Zéland...
A tények azonban makacs dolgok.
Márpedig az elmúlt napok számszerű eredményei a következők:
Szlovákia - Új-Zéland 1 - 1
Olaszország - Új-Zéland 1 - 1
Egyáltalán nem akarom túlértékelni a helyzetet, arra azonban a VB-t megelőzően egy árva petákot sem tett volna fel senki hogy a zátonynak reális esélyei lesznek az utolsó kör előtt a továbbjutásra.
Pedig most nagyon is reális esélyei vannak (mindössze le kell győznie a bitang erős Paraguay gárdáját - de miután a világbajnok ellen is raboltak egy pontot, ez már gyerekjáték...)
A legmókásabb az egész történetben amit az ovi vezetője mondott nekem ma reggel.
Ő egyébként angol, mindössze nyolc éve jöttek ide a családjával, de ma már új-zélandinak vallja magát.
A férje felhívta telefonon a rokonokat a meccs után és büszkén újságolta:
"Már nem csak rögbiben vagyunk jobban a britteknél, de fociban is..."
2010. június 19., szombat
Nemzetiségekről általában
A VB kapcsán egy érdekes kérdés fogalmazódott meg bennem. Pontosabban sok. De ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz.
Mi vezet valakit odáig hogy nemzeti kérdést csináljon hovatartozásából? (most a becsülendő nemzeti öntudatra gondolok, nem a szélsőséges nacionalizmusra)
Egyáltalán ki számít mondjuk amerikainak? Aki az Államokban született? Vagy aki állampolgárságot szerzett valamikor?
Gondoljunk csak bele! A világtörténelem (vagy akár a magyar is) tele van/volt olyan nemzeti hősökkel akik nem is az adott nemzet polgáraként látták meg a napvilágot. Ma mégis nemzeti hősként gondolunk rájuk. Elég ha csak Petőfi (született Petrovics) Sándort, vagy a lengyel származású Bem tábornokot említem. De mondhatnám azt is hogy a nagy, rettegett tatár sereg mindössze ötezer fővel indult el Tatárföldről, de mire elértek Magyarországra számuk már meghaladta az 5-600 ezret. Ilyen gyors népszaporulatról más élőlényeknél sem nagyon tudunk, nem hogy az embereknél...
De mondhatnám azt is hogy Kalifornia kormányzója (bizonyos Arnold Schwarzenegger) Ausztriában született és nevelkedett.
Ezek persze egyáltalán nem problémák, sőt.
Mégis felveti azt a kérdést, hogy akkor ki milyen nemzetiségű. Vagy leginkább mi alapján...
És mondjuk mi a helyzet azokkal a sportolókkal akik sportteljesítményüknek köszönhetően kapnak állampolgárságot a világ másik felén (például a sok fekete bőrű dán atléta).
De mondhatnám azt is hogy Új-Zéland lakosságának jelentős hányada bevándorló (főleg a britt szigetekről, valamint itt Aucklandben ugyebár Ázsiából).
Elég pusztán az hogy szimpatizálok a hollandokkal, a franciákkal vagy mondjuk a lengyelekkel és máris magaménak érezhetem az adott országot, vagy ennél azért több kell?
Egyáltalán van-e erre valamiféle racionális válasz?
2010. június 14., hétfő
2010. június 11., péntek
Tévhitek
Némi dizájnt öltöttünk magunkra blog ügyileg.
Így talán kevésbé kesze-kusza az egész kinézet.
Remélem Nektek is tetszik annyira az új arculat mint nekem.
Ellenben a mostani posztnak nem is ezt a tartalmat szántam.
Sokkal inkább azt hogy az utóbbi időben sokan találnak meg mindenféle abszurd tévhitekkel Új-Zélanddal kapcsolatban.
Ezeket szeretném most egyszer és mindenkorra megszüntetni.
Nézzük sorban őket:
1. Új-Zéland nagy területen fekszik kevés lakossal, ergo könnyű munkát találni mert mindenkire szükségük van.
Ez a legnagyobb ostobaság.
Így talán kevésbé kesze-kusza az egész kinézet.
Remélem Nektek is tetszik annyira az új arculat mint nekem.
Ellenben a mostani posztnak nem is ezt a tartalmat szántam.
Sokkal inkább azt hogy az utóbbi időben sokan találnak meg mindenféle abszurd tévhitekkel Új-Zélanddal kapcsolatban.
Ezeket szeretném most egyszer és mindenkorra megszüntetni.
Nézzük sorban őket:
1. Új-Zéland nagy területen fekszik kevés lakossal, ergo könnyű munkát találni mert mindenkire szükségük van.
Ez a legnagyobb ostobaság.
Attól hogy a zátony alapterülete nagyjából háromszor akkora mint Magyarországé (268 ezer négyzetkilométer) és csak 4.3 millió ember lakja, nem feltétlenül kell a munkahelyek korlátlan számával kalkulálgatni. Sőt!
Saját tapasztalat, hogy egy bevándorlónak a legnagyobb nehézségek egyikét a munkahely meglelése jelenti.
2. "Majd kimegyek és elvállalok bármit."
Saját tapasztalat, hogy egy bevándorlónak a legnagyobb nehézségek egyikét a munkahely meglelése jelenti.
2. "Majd kimegyek és elvállalok bármit."
Ha a bevándorlás így működne, valószínűleg mindenki Új-Zélandon élne (vagy az általa választott országban).
Gondoljunk csak bele: azok a munkák amikhez nem kell szakértelem vagy komolyabb szakmai tudás, végzettség, stb. bárki által végezhetők elméletileg. Mi szükség lenne egy bevándorlóra, ha ezeket a munkákat a helyiek ugyanúgy végezhetik?! Ráadásul az itteni törvények erősen védik a kiwi emberek munkához való jogát a bevándorlókéval szemben...
3. A hiányszakmák listáján csak kétkezi munkák szerepelnek.
Igen.
Mint például az összes egészségügyi munkakör, rengeteg számítógépes végzettség, gyakorlatilag az összes pedagógus, stb...
Sokkal inkább arról van szó, hogy azok a munkák szerepelnek rajta amikből munkaerő hiány van Új-Zélandon. De mint látható ez messze nem csak kétkezi munkákban mutatkozik meg.
4. Az ázsiai bevándorlókkal kezdődött minden probléma.
Ez egész egyszerűen nevetséges.
Olyan annyira nem valós ez a megállapítás hogy az ázsiai bevándorlók - bármily' meglepő - a legjobb formák itt. Kedvesek, barátságosak, rendkívül segítőkészek, és folyton vidámak.
Nem ellenségesek, nem nagyképűek. Gyakorlatilag az egyetlen negatívum ami most eszembe jut velük kapcsolatban, hogy nagy többségük nem igazán áll baráti kapcsolatban a autó vezetéssel. De ezzel a kiwik jelentős része is hadi lábon áll, szóval ez megint csak nem róható fel Nekik...
Ellenben az sok mindent elárul róluk hogy amikor először elmentem kosarazni (ahol minden héten együtt játszik 15-20 kínai), minden szó nélkül befogadtak!
Az indiaiakról még ennél is pozitívabb véleményem van.
5. A maorik semmit nem dolgoznak csak az állam pénzén éldegélnek.
Abszurd butaság.
A maorik nem csak hogy szerves (és hasznos) részei a társadalomnak, de igen széles körben megtalálható tevékenységi körük (az útépítő munkásoktól a politikusokon át a cégvezetőkig mindenhol).
Tisztességesen fizetnek adót, nem akarnak semmilyen kibúvót keresni.
Emellett rendkívül közvetlen és vidám népség.
6. Itt minden sokkal egyszerűbb, sokkal több pénzt lehet keresni és még dolgozni is alig kell érte.
Bevándorlóként az embernek sokkal de sokkal többet kell mutatnia ahhoz hogy be tudjon illeszkedni egy társadalomba.
Új-Zéland amúgy sem arról híres hogy az ember rommá tudja keresni magát...
Ellenben aki tisztességesen dolgozik annak tervezhető jövője van.
Szóval aki azért akar felkerekedni hogy pár évi munka után tele zsebbel menjen vissza Magyaro.-ra, az ne a zátonyt válassza úticéljául.
+1 "Neked sokkal könnyebb ezért meg azért..."
Ezt útálom a legjobban.
Mindenkinek a saját élete adott. Senkinek nem könnyebb vagy nehezebb azért mert ez vagy az a végzettsége, a nyelvtudása, a szakmai tapasztalata. Pontosabban ha könnyebb is akkor csak azért könnyebb mert tett érte annak idején hogy könnyebb legyen.
De ez a hozzáállás szánalmas.
Ha valaki arra adja a fejét hogy teljesen új életet kezdjen a világ másik felén az nem elég ha megveszi a repülő jegyét! Irgalmatlan felkészülést ígényel minden.
És még ezek után is elképesztő nehézségekkel kell nap mint nap megküzdenie az embernek.
Mindezt azért írtam le mert aki úgy tervezi hogy a közeljövőben Új-Zélandra helyezi át lakhelyét nem árt ha mindennel képben van már az indulás előtt.
Annyit tudnék még mindehhez hozzátenni hogy a sok-sok energia amit az ember beleöl az egészbe, a rengeteg lemondás amivel mindez jár - az én személyes véleményem szerint - megéri az áldozatokat.
2010. június 5., szombat
Shakespear Regional Park
Mintegy 45-50 km-re tőlünk található a címben szereplő nemzeti park.
A park - aminek az ég világon semmi köze a leghíresebb britt íróhoz, nevét arról a családról kapta aki 1967-ben a saját tulajdonában lévő területet nemes egyszerűséggel oda adományozta Auckland régió nemzeti parkjait felügyelő testületének - több mint 130 hektár területen fekszik.
Érdekesség hogy a nemzeti park egy komplett madár rezervátumként szolgál, melynek következtében a peninszula egy jelentős részére nem is teheti be lábát földi halandó (a többi részre is csak bizonyos feltételek mellett lehet autóval behajtani, kutyát egyáltalán nem lehet bevinni, stb.).
Mindemellett az elmúlt időszak meglehetősen csapadékos mivoltának köszönhetően a lápos részek is csodálatosan szép állapotban pompáztak.
2010. június 4., péntek
Hogyan élhetünk 100 évig?
Van itt egy nagyon korrekt, tartalmas hetilap.
Az e heti száma elsősorban arról szól hogy az emberek várható élettartama Új-Zélandon milyen magas. Ráadásul folyamatosan nő.
Tudósok egy csoportja szerint a napjainkban születő új-zélandi lurkók jelentős része megéri a 100 éves kort.
Várható élettartam tekintetében Új-Zéland amúgy is a világ élvonalába tartozik.
A legfrissebb adatok szerint a férfiak itt átlagosan 79 évet, a nők 83 évet élnek meg.
Ma egyébként 556 olyan ember található itt aki elmúlt 100 éves, és közel 200 aki már a 110. életévét is betöltötte. Ez azért nem kicsi szám egy alig több mint 4 milliós lakosú országban...
Hogy miért élnek a zátonyon ennyi ideig az emberek és hogy miért tolódik ki folyamatosan a várható élettartam a világon mindenütt annak megválaszolására vállalkoznak az újságban tudósok, kutatók, orvosok.
Mindegyikük egyet ért abban, hogy 3 alapvető dolog határozza meg a várható élettartam alakulását.
1. Étkezési szokások és ételek
Legalább 30-40%-ban felelős az áltaunk elfogyasztott étel a fent említettekért. Nem csak a minőségük, de a tápanyagok változatossága is fontos szempont.
Lehetőleg kerüljük a koleszterinben gazdag ételeket, amennyire csak lehet a fehér cukrot, és a sót. Fogyasszunk minél több zöldséget és gyümölcsöt.
Naponta inkább többször együnk kevesebbet, mint 2x-3x sokat.
2. Életvitel
Ha az előző kategória 30-40%-ot kapott, itt minimum 50%-nak kell szerepelnie.
A magyarázat sima ügy: a stressz kerülendő, csakúgy mint a rohanós életvitel - na itt mind a kettő ismeretlen fogalom - , megfelelő mennyiségű testedzés ajánlott (napi 30 perc sport vagy séta is elegendő lehet) - érdekes hogy az orvosok szerint az élsport és a túlzásba vitt sportolás sokkal inkább káros - ,megfelelő emócionális háttér (bizonyítottan hosszabb életűek a boldog párkapcsolatban élők, mint az egyedülállók), valamint hogy a társadalom megbecsült tagjai lehetünk (talán furcsán hangzik, de a tudósok azt állítják: egy-egy dícséret a barátainktól, egy-egy versenyen szerzett jó helyezés olyan pozitív hatással lehet az ember életére ami akár meg is hosszabbíthatja várható élettartamunkat).
3. Gének
Ez nem ígényel különösebb magyarázatot.
Talán csak egy példa a gének fontosságára: Churchill - aki ugyebár nem a legegészségesebb életviteléről vált híressé (állítólag minden nap elszívott 15-20 szál szivart és megivott egy jófajta üveg!!! whiskyt) - mégis 91 éves korában végelgyengülésben hevert el...
És van egy plusz egy kitétel is.
Nevezetesen ki mennyi ideig akar élni/mennyire élvezi az életét.
Aki már 60 évesen is azon kesereg miért kell neki még mindig itt a Földön szenvednie az ugye nyilván nem fog annyi ideig élni mint az aki 100 évesen részletre vesz mondjuk egy autót...
Egy 120 éves nénivel készített egy riportot egy fiatal srác itt Új-Zélandon.
Kérdezgette a nénit minden féléről, jól elszórakoztak.
A riport végén azt mondja a srác: "Remélem jövőre a néni 121. születésnapján is ilyen jókat fogunk csevegni mint most!"
Erre a néni végig mérte a srácot:
"Ahogy így elnézem magát fiatalember, semmi akadályát nem látom ennek. Teljesen egészségesnek tűnik!"
Ha valóban ezen a három (plusz egy) kategórián múlik minden - és itt saját tapasztalatokra fogok hagyatkozni - , egészen biztos vagyok benne hogy a kulcs a következő kifejezésben keresendő:
no worries (csak nyugi, semmi gáz)
Ezzel a szösszenettel ugyanis naponta úgy 157x találkozik az ember Új-Zélandon.
Címkék:
érdekességek,
újság cikk
2010. június 3., csütörtök
Hédi és a bowling
Újabb sport verseny - újabb trófea!
Május végén Hédi ovijában bowling versenyt rendeztek.
A verseny lebonyolításának részleteit sajnos nem tudtam meg, ellenben Hédi maga mögé utasította a mezőnyt - 9 fával (a második helyezettnek 6 találata volt).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)