A Magyarországon falusi túrizmusként ismert csuda dolgokkal pedig ha lehet még ennél is jobban.
Ma egy olyan helyen voltunk ahol a sok tüneményes állat mellett rengeteg érdekes dolgot is megtudhattunk. Sőt! Még posszumot is kézbe vehettünk!
Egy tünemény.
De ne szaladjunk ennyire előre! Szépen kronológia sorrendben elmesélem a ma tapasztaltakat.
Kezdeném azzal hogy beköszöntött a tél.
De nem ám csak úgy immel-ámmal, hanem ezerrel - ahogy kell.
Eddig csak éjszaka volt megfagyódás, most már napközben is.
Na jó, fagy pont alá soha nem megy a hőmérséklet, de azért a reggeli 5-7 fok sem túl kellemes...
Ellenben meseszép ilyenkor minden.
Újra hiper-zöld a fű.
Pára és köd mindenhol - de a napsugarak mégis átsütnek rajtuk.
A nem örökzöld fák pedig vagy lehullajtották már leveleiket (ez a ritkább), vagy vöröses-sárgás díszben pompáznak.
A fák törzse a legtöbb helyen mohás-zuzmós a nem gyenge csapadék mennyiségtől (vagy még inkább a páratartalomtól).
Szóval ideális idő egy kis kirándulásra.
Aki azt állítja hogy Új-Zélandon csak a déli sziget bővelkedik gyönyörű tájakban annak egészen egyszerűen elment az esze.
Ahol ma jártunk az úgy izmos 55 km-re van tőlünk - tehát még csak messzinek sem mondanám.
Könnyed 40 perces kocsikázás után érkeztünk meg erre a 12 hektáros farmra, ami - ahogy neve is mutatja - elsősorban a bárányairól lett híres.
Nagyjából megérkezésünkkel egy időben kezdődött egy kis bemutató, ami egy juhászkutyás bemutatót, egy birkanyírást, sőt még egy raklap kisbárány etetését is (szigorúan cumisüvegből) magába foglalt.
A körül-belül egy órányi műsor után mindenki önállóan - és saját felelőségére - végig baktathatott a karámok között, majd egy lápos erdőrészen át jutottunk vissza a kávézóhoz és az autónkhoz.
Miket beszélek! A két program között nyúl- és tengerimalac simogatás, posszumra rácsodálkozás ("Jé, ez ilyen tüneményes?!") és megdajkálás szerepelt.
Tudni kell hogy Új-Zélandon a posszum egyet jelent az ördöggel.
Ennek a kis jószágnak tulajdoníthatóan ugyanis az itteni madárvilág egy jelentős része kipusztult, vagy "csak" megcsappant a példányszámuk.
Mivel az itteni madarak egy jelentős része röpképtelen és még csak nem is szerepelt a szótárukban a ragadozó szó, el lehet képzelni mit szóltak szerencsétlenek amikor hirtelen felindulásból megette őket egy - ember által betelepített - versenyző...
Szóval most hivatalból is útálnom kellene az oposszumokat, ehhez képest a mai napi dögönyözés után legalábbis nehezemre esne.
Viszont megtudtuk azt is hogy a hiper-híres ausztrál bárány szőr Új-Zélandról kerül át a Tasmán tenger túloldalára - mint másodosztályú árú. És ez nem vicc!
Ezenkívül simogattunk kecskéket, törpe lovakat, szarvast, nyuszikat.
Láttunk emut, alpakát, és ha ott maradunk még pár percet angolna etetést is szemlélhettünk volna a farmon található iszaptengerben.
Képek tömege itt.
Köszi, javítottam.
VálaszTörlésSzóval lepaktáltál az ellenséggel ;-) Én posszumszőr takaróra vágyom, de be kell érnem egy csöpp erszénnyel, azt simogatom néha elrévülő szemekkel.
VálaszTörlésRemek program ez a farm.
Ha Te simizted volna a kis buksiját, Te sem az ellenséget látnád benne! :)))
VálaszTörlésEgyébként tényleg nagy móka ez a farm!
De szerencsére az írek is jól állnak birka ügyileg. :)
Valószínűleg :-)
VálaszTörlésA közelben van egy - nevetni fogsz - Kia ora nevű farm, hamarosan jönnek kisgyerekes vendégek, velük elmegyünk oda, de nincs ennyi látnivaló, mint Nálatok: http://www.kiaoraminifarm.com/index.php
:)
VálaszTörlésEz jó!
Mindjárt meg is kukkolom.