Hédiék Új-Zélandon

Tavasz, tengerpart, móka

2010-10-12T06:08:00.001+02:00

Auckland Wintergardens II.

2010-10-03T06:48:00.002+02:00

Nagy kedvencünk.

Voltunk már nyáron és télen is.

Csodaszép volt.

De most tavasszal minden eddiginél sokkal-sokkal szebb.

És még rengeteg kép emitt.

Rejtély a kertben

2010-10-03T06:37:00.004+02:00

A kertész egyik legnagyobb ellensége következik.

Csak erős idegzetűeknek!

Megrázó képsorok következnek.

Adva van egy növény - ha ápolgatjuk annak rendje és módja szerint a kert dísze

Na ez már nem annyira pompás...

Gyanús jelek...

De Sherlock felgöngyölíti az ügyet

És íme a bűnös

Eskdale Reserve - második felvonás

2010-10-02T05:39:00.004+02:00

A kert. És tényleg.

Másodjára, más útvonalon.

Többi kép itt.

Wenderholm Regional Park

2010-09-26T06:42:00.004+02:00

Új-Zéland legrégebbi nemzeti parkjában tettünk ma látogatást.

A terület - ahol állítólag közel ezer évre visszamenőleg már éltek maori kolóniák - 1965-óta működik nemzeti parkként.

Pontos történeti adatokkal 1868-óta bírunk, amikor egy prominens aucklandi politikus - bizonyos Robert Graham - megvásárolta, majd felhúzta rá nyaralóként funkcionáló kis viskóját (ami a mai napig eredeti formájában pompázik a park közepén) hogy telente amikor szabaidejét a közeli termálfürdőben tölti legyen hol megszállnia.

Mondjuk a döntése nem túl racionális, tekintve hogy a hely össze-vissza úgy 50 km-re található Aucklandtől...

Sebaj, mi örömködünk, mert részben az ő áldásos tevékenységének köszönhetően olyan növényvilág került a parkba (részben Európából és Ausztráliából) ami így sokkal színesebbé teszi azt.

A madárvilág színességéről már nem ő tehet, mindazon által több régebben erősen megfogyatkozott populációjú versenyzőt telepítettek vissza sikeresen, akik szemmel láthatóan jól érzik itt magukat.

Erdei galambot (kukupa), Északi-szigeti Robint (toutouwai) mi itt láttunk először, de Tuit sem láttunk még ilyen közelről.

Valamint annak a fontos információnak is a birtokába kerültünk, hogy: Minden kukupa kereru, de nem minden kereru kukupa...

(A kukupa a kereru egyik alfaja. Mindkettő új-zélandi vad galamb faj.)

Csudajó kis túraútvonalak vannak kijelölve, amiket követve aztán kedvünkre barangolhatjuk be a környéket.

Mi az egyik legrövidebbet választottuk ki (a teljes túra mintegy másfél-két óra lehetett), tekintettel arra hogy Hédi nehezen bírja ennyi ideig is a hegynek fel-völgynek alá jellegű sétákat. Na meg ugye labdázni sem lehet közben...

Ennek ellenére nagyon ügyesen vette az akadályokat, csak rövid időkre kellett a nyakamba vennem.

Ezek itt egy fának az indái, nem pedig ember által sodort kötél...

Képek itt.

Long Bay

2010-09-25T02:31:00.005+02:00

Újabb tengerpart, újabb favorit.

(az utsó képen egy szerencsétlenül járt tengeri csillag próbál visszamászni a tengerbe)

Összes kép itt.

Devonport

2010-09-21T04:50:00.003+02:00

Auckland Pet Show

2010-09-18T22:17:00.004+02:00

Kisállat kiállítást és vásárt tartanak most hétvégén a North Shore Event Centre-ben.

Tegnap meglátogattuk.

Sajnos a kiállítás elsősorban a háttérintézményekre épül (értsd: állatok tartása, etetése, gyógyítása) - a legtöbb kiállító cég inkább a temékeit hozta el, ami minket ugye kevésbé érdekel mint maguk az élőlények.

Azért így is volt lehetőségünk állatokat simogatni meg pacizni (amikért ugyebár mentünk).

Hédi tornázik

2010-09-14T05:00:00.006+02:00

Ugyanott ahova edzeni járok találhatóak egyéb más sportolási lehetőségek is.

Többek között ovis torna is.

Ma elvittem Hédit.

Osztatlan sikert arattam, mondanom sem kell.

Hetente egyszer fogunk csak menni és mivel napközben van, keddenként az ovit hanyagolni fogjuk.

Ehelyett ugrabugrálunk kedvünkre, meg gyűrűn lógunk, meg bordásfalat mászunk, és egyéb fincsóságok.

Waitakere Ranges

2010-09-12T10:15:00.004+02:00

Fáradt is vagyok, meg túl nagy affinitásom sincs most ahhoz hogy szöveget kreáljak a képekhez, így most - nézzétek el nekem, de - mindössze képes beszámolóval szolgálhatok mai kirándulásunkat illetően.

Íme néhány kép:

Az összes itt van.

Virág ültetés

2010-09-08T07:10:00.005+02:00

Ha már tavasz, ültettünk is virágokat.

Íme:

Tavasz is back

2010-09-08T06:56:00.001+02:00

Mini botsáska

2010-09-05T04:54:00.001+02:00

Földrengés Christchurch közelében

2010-09-04T22:44:00.005+02:00

Tegnap reggel (itteni idő szerint 4:35-kor) egy 7.4-es erősségű földrengés rázta meg Új-Zéland déli szigetét, amit aztán a nap folyamán több utórengés is követett.

Annak ellenére hogy ez már nem gyenge erejű földmozgás, halálos áldozatokat nem követelt - sőt, komolyabb sérültből is mindössze kettőről tud a média.

Az infrastruktúra (az úthálózat, az elektromos hálózat, és a vízvezeték rendszer) azonban elég durván megrongálódott - amellett hogy rengeteg épület dölt össze.

Christchurch (ahonnan a rengés epicentruma mindössze 30 km-re volt) lakosainak mintegy 20%-ának azóta sincs áram és/vagy víz ellátottsága - jóllehet a károk elhárításának a hatóságok azonnal nekiálltak.

Tovább nehezíti a helyzetet hogy a környéken az elmúlt napokban morcosabbra fordult az időjárás (mindössze 5-8 fokot mérnek, erős széllökésekkel tarkítva).

Öröm az ürömben hogy mi olyan távolságra vagyunk a helyszíntől hogy az egészről csak a sajtóból értesültünk.

További 43 kép itt.

Fel-támadás!

2010-09-03T00:05:00.003+02:00

Előre elnézést azoktól akiket nem hoz lázba a kosárlabda,de a mai bejegyzésemet is a Tall Blacks szereplésének kell szentelnem.

Legutóbb ugyebár ott tartottunk hogy Új-Zéland válogatottja két vereséggel nyitott a törökországi világbajnokságon.

Nagyot fordult azóta a világ!

Az még hagyján hogy Libanont leiskolázta (108-76) a Tall Blacks.

Az azonban már sokkal nagyobb tény hogy Kanadát is sikerült két vállra fektetni (71-61), az pedig ami (itteni idő szerint) éjjel történt már a csoda kategóriába tartozik!

Az utolsó csoportmeccset ugyanis az eddig acélosnak mondható Franciákkal vívták.

Az eredmény pedig: 82-70. Új-Zélandnak! Óriások!!!

Így pedig nem csak egyszerűen részt vesznek a további küzdelmekben, de a - jó játékkal - verhető Oroszországgal mérkőznek a nyolcaddöntőben.

Még mindig jobb, mintha a görögökkel, vagy a házigazda törökökkel kellett volna mérkőzniük...

FIBA Világbajnokság és a Tall Blacks

2010-08-31T05:13:00.010+02:00

Újabb világbajnokságban érdekelt Új-Zéland válogatottja.

Ezúttal azonban kosárlabda a játék neve.

A helyszín pedig Törökország.

A zátonyon a kosárlabdázás ugyan nem jár gyerekcipőben, azért a FIBA (Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) rangsora - ami Új-Zélandot a 13. helyen ragsorolja, hát hogy is mondjam, egy kicsit legalábbis erős...

Különös tekintettel arra hogy mindössze negyedszerre jutott ki a

Tall Blacks a világ legrangosabb eseményére (igaz, 2002-ben 4. helyen végeztek).

Tall Blacks haka

Ennek ellenére azért akad egy-két nagyon tehetséges játékos a csapatban.

Hogy mást ne mondjak: eddig egy kiwi jóember (Kirk Penney) szerezte a legtöbb pontot (a második furdulón vagyunk túl, Kirk pontátlaga: 29).

egy számomra különösen kedves kép: Kirk Penney a

Maccabi Tel Aviv játékosaként

Sajnos a Tall Black szereplése nem mondható ennyire fényesnek eddig: két vereség (Litvániától 13 ponttal, valamint 27 ponttal az Európa- és világbajnok, olimpiai ezüstérmes Spanyolországtól).

Mondjuk szerény véleményem szerint ezek teljesen várható eredmények voltak a világ élvonalához tartozó csapatoktól.

A további három csoportmeccs sem ígérkezik sokkal könnyebbnek...

Az ellenfelek: Libanon, Kanada, és Franciaország.

Előbbi kettő elméletileg verhető, a franciák azonban (ugyan két hellyel Új-Zéland mögött vannak a világranglistán) az utóbbi időben bitang jó formában vannak (az első körben például a torreádorokat verték).

Daffodil Day

2010-08-27T02:45:00.004+02:00

Már megszoktuk hogy itt mindenféle napok vannak.

Értsd: az amúgy a világ minden táján létező ilyen-olyan apropóból elhíresült napok Új-Zélandon megünneplésre is (vagy legalábbis megemlékezésre) kerülnek.

Ilyen többek között Apák Napja (Szeptember 5.) - erről hamarosan bővebben is - , és ilyen az immár 20. alkalommal megtartott Daffodil (nárcisz) Day, amely a rákról- (mint betegség) és annak megelőzéséről hivatott megemlékezni.

Lehet adományozni közvetlenül egy erre a célra létesített számlaszámra kedvünk szerint, de rengeteg termék vásárlásakor a vételár bizonyos százalékát átutalja erre a számlára az adott bolt/bank/miegymás.

Aztán lehet még venni is tonnaszám vágott/cserepes/műanyag nárciszokat.

A rádió/tévé/nyomtatott sajtó a hétköznapokon amúgy is tele van a rák megelőzőséről szóló különféle fórumokkal, ilyenkor meg pláne.

Tekintettel arra hogy (a közlekedési baleseteket nem számítva) ez a legnagyobb veszélyforrás a zátonyon, ez teljesen érthető is.

Hédiék ovijában például sárgába kellett öltözni a mai napra.

Biztosan lesz majd valami kis nárcisz ültetés is az általános tudnivalók ismertetése után...

Akit érdekel a hivatos weboldal is, kukk ide.

Kawai Purapura

2010-08-22T07:12:00.005+02:00

Reggel elindultunk játszizni mert hét ágra sütött a nap.

Aztán kirándulás lett belőle.

Van egy erdős rész North Shore északi határában amivel már régóta szemezünk.

Na, ma ezt néztük meg belülről is.

Van itt minden: patak vadkacsákkal (anyu kislurkókat tanította épp úszni), pici vízesés, pukeko hegyek (Hédi próbálta elkapni őket - nem sok sikerrel), de még egy jóga központra is leltünk az erdő közepén.

Összes kép itt.

Különleges aukció

2010-08-19T21:26:00.005+02:00

Az aukciónak itt ugye komoly(abb) hagyományai vannak.

Néha azonban egészen elképesztő dolgokat lehet venni egy-egy ilyen árverésen.

Szeptember 5-én lesz Apák Napja, és ebből a jeles alkalomból az alábbi közlekedési eszköz is kalapács alá kerül:

A 37 éves MIG-21MF eredetileg a Lengyel Légierő kötelékébe tartozott.

A ma már természetesen pusztán békés célokra használható jármű 16 méter hosszú, szárny fesztávolsága 7 méter, végsebessége elméletileg 2000 km/h.

Mindössze egyetlen ülés található benne.

Kikiáltási ára: 10 000 dollár.

De ennél is beszédesebb hogy fenntartási költsége nem nevezhető csekélynek: 20 000 dollár/ repülési óra...

Sütik

2010-08-18T09:45:00.005+02:00

Újabb verseny-tételek Magdiék sulijából.

Ezúttal nem 'margarinszobrászatilag', hanem süti tálalás/díszítés címen.

A képek minőségéért elnézést, telefonnal készültek sebtiben, meglehetősen rossz fényviszonyok mellett...

Új-Zéland - ahogy én látom

2010-08-14T21:35:00.003+02:00

Már az elején előrebocsátom: ez a poszt - ahogy azt a neve is mutatja - teljesen szubjektív étrékelés lesz.

Mindent arra alapozok ahogy a dolgok az elmúlt évben történtek velünk/körülöttünk.

A blog rendszeres olvasói tapasztalhatták hogy nem igazán vagyunk azok az otthon ülős, 'bepunnyadós', tévé elé tapadós versenyzők - így viszont rengeteg dolgot láthattunk az országból, az emberekből, a mindennapokból.

Több olyan dolog is van ami az embernek elsőre szemet szúr - van amit pozitívan értékel és akad ami zavarhatja.

Elképesztő érzés volt például amikor leszálltunk a repülőgéppel és mindenki mosolygott (még a rendőrök és a vámosok is) - ehhez egyébként könyyű hozzászokni...

Aztán az első időszakban az ember ha akarja, ha nem túristának érzi magát és folyamatos a rácsodálkozása minden számára eddig ismeretlen dologra. Azokból pedig van itt bőven.

Két dolog elsőre szembeötlő: Új-Zéland olyan távolságra van mindentől, hogy emiatt (is) viszonylag kevés külső behatás éri.

Ennek a pozitív vetülete a már említett állandó kedvesség, mosolygás - az emberek sokkal közvetlenebbek a másikkal (és minél jobban távolodsz Aucklandtől ez annál inkább igaz).

A hátrányai egy csomó (európai szemmel furcsa) apróságban jelentkeznek.

Ilyenek például hogy az emberek gyakran közlekednek mezitláb (akár télen is, szakadó esőben, a belvárosban, bármilyen helyzetekben), vagy hogy éttermekben csak elvétve használnak asztalterítőket, vagy hogy a legismertebb sportokkal csak most ismerkednek (foci, kosárlabda, röpi, stb.), de mondhatnám az egészen mókásan régivágású reklámokat is, vagy azt hogy képtelenek a körforgalom (egyébként roppant egyszerű) szabályát megtanulni, és még hosszasan sorolhatnám.

De azt gondolom hogy ezek az élet összességét tekintve lényegtelen dolgok.

A kiwik ugyanis lehet hogy nincsenek képben sok mindennel (vagy inkább sajátos módon csinálnak dolgokat), ellenben végtelenül jóindulatúak, elfogadják (és befogadják) a másik embert.

És még valami: boldogok!

Egészen biztos vagyok benne, hogy a fejlett társadalmak közül itt töltik aktív pihenéssel a legtöbb időt a jóemberek (kirándulnak, hajókáznak, horgásznak, búvárkodnak, vagy egyszerűen csak borozgatnak egy parkban).

A másik ami azonnal szembeötlik az embernek (főleg ha már járt az Egyesült Királyságban), hogy olyan mintha Angliában vagy Skóciában lenne. És nem véletlenül.

Az Új-Zélandon élőknek (4.3 millió lakos) csak mintegy egy harmada (!) született itt!

Ráadásul többségüknek kettős állampolgársága is van (nem nehéz kitalálni hogy melyik másik ország útlevelét birtokolják még a zátonyén kívül).

A nem új-zélandi születésű mókusoknak pedig mintegy 40%-a érkezik a britt szigetekről (ez még 2007-es adat, azóta valószínűleg az ázsiai szekció már jóval nagyobb arányt ölel fel).

Ezek után nem meglepő hogy a királynő születésnapja nemzeti ünnep...

Még maguk a kiwik is úgy vélik hogy Új-Zéland olyan mintha a '80-as évek Angliája lenne, csak sokkal szebb. :-)

Aztán ahogy múlik az idő az ember már sokkal árnyaltabban lát mindent.

Észrevesz egy raklap olyan dolgot ami az elején elkerülte a figyelmét.

Ugyanakkor számomra a legérdekesebb hogy amint teljesen megszokottá váltak a mindennapjaink, ezzel együtt higgadtunk le (vagy még inkább lassultunk le).

Már nem kellett sehova rohanni, nem idegeskedtünk ha valami új dolgot kellett megoldani.

Egy szó mint száz: mind a hárman szeretünk itt élni.

Egy csomó mindenről le kellett mondanunk, vannak dolgok amik hiányoznak, de helyette kaptunk egy ezer más dolgot.

És még valamit ami megfizethetetlen: egy nyugodt, kiegyensúlyozott életet.

Kakaóbab

2010-08-08T01:57:00.006+02:00

Ázsia, Ausztrália, és a környező trópusi szigetek viszonylagos közelsége elképesztő gasztronómiai alapanyagokhoz juthat hozzá az ember Új-Zélandon.

Mielőtt - a közeljövőben - beszámolnék egy Paw Paw nevű gyümölccsel történt megismerkedésünkről, most a kakaóbabbal kötött barátságunkról essen szó.

Fiji ugyebár - itteni léptékkel mérve - bitang közel van hozzánk.

Eddig csak annyit tudtunk az országról hogy elképesztően gyönyörű, fehér homokos tengerpartja van, és mindenki oda megy nyaralni mert nem csak szép, de még olcsó is. Mármint eljutni oda.

Nos, a kakaóbab amit ma vételeztünk is innen származik.

Jómagam mindössze annyit tudtam erről a gyümölcsről, hogy a csokoládé alapanyaga.

Jobb esetben.

Megkóstolva a kakaóbabot azonban fény derült arra hogy a legtöbb csoki még csak nyomokban sem tartalmazza.

Kesernyés, erőteljes íze van.

Maga a gyümölcs egyébként egy hatalmas dió beljesében találtatik 30-50-ed magával.

Ezeket a magokat aztán kiszárítják (így lesz a színük vöröses barna az eredeti fehér helyett), majd megpirítják.

A megpörkölt magok nagyon hasonlítanak egyébként a kávé szemcsékre, csak mondjuk 3-4-szerese a méretük.

Ami a mi felhasználásunkat illeti: kakaó masszát készítünk belőle amivel aztán díszíteni fogunk különféle sütiket/ételeket.

Ha addig el nem fogy...

Növények ültetése

2010-08-06T22:22:00.004+02:00

Mi sem bizonyítja jobban a tavasz közeledtét mint hogy Hédiék ovijában a különféle növények ültetésével ismerkednek a lurkók.

Pontosabban elültetik a magokat, aztán lesik a földből kibújó kis kezdeményeket.

Margarin szobrászat

2010-08-06T03:54:00.003+02:00

Immár hagyományosnak nevezhető margarin szobrász versenyen mérettetik meg magukat Magdi sulijának tanulói (pontosabban csoporttársai).

Néhány kép az elkészült pályamunkákból:

Rögbiklub belülről

2010-08-06T03:27:00.006+02:00

Többen kérték már hogy mutassak belső képeket is a rögbi klubról.

Mivel egy nagyjából 5000 nm-es komplexumról van szó (ami négy épületből áll) így nehéz lenne minden helyiséget megmutatni.

Van egy központi épület (ez nagyjából egyidős a 123. évébe lépő klubbal) ami klubhelyiségként szolgál, egy étterem-kávézó, egy minden igényt kielégítő 800 nm-es konditerem, és egy kiszolgáló épület (irodákkal), valamint 10 rögbi pálya, és minden ami ezekhez tartozik még pluszban.

Valamint megszámlálhatatlan mennyiségű parkoló.

Mindez egy 25 hektáros parkban.

A képek amiket készítettem a klub központi épületét mutatják be.

Íme:

Hédi szülinapja az oviban

2010-08-04T11:56:00.004+02:00

Van Hédiék ovijában egy hagyomány miszerint az éppen aktuálisan szülinapját ünneplő lurkó felöltheti magára a csodakalapot és a hozzá tartozó palástot, a többi lurkó körbeüli és eléneklik együtt a 'Happy Birthday-t'.

Jó móka, vicces, és nagyon szeretik a lurkók.

Ráadásul nagyon megható tud lenni az ünnepeltnek.

A képen egyébként Connie (Koni) ül Hédi mellett (Ő a nagy barátnője).

A benzinkúton

2010-08-02T23:33:00.000+02:00

A következő szituáció épp az imént történt meg velem:

Szokásos reggeli turné: csajokat elviszem délelőtti tevékenykedésük helyszínére (Hédit ugye oviba, Magdit suliba).
Hazafelé jövet beugrok tankolni.
Amikor fizetnék kiderül hogy se lóvé, se kártya nincs nálam...
Reggel ugyanis kicsit későn keltünk fel és a nagy rohanásban az asztalon hagytam a cuccokat.
Szóval kérdem a kasszánál emberünket hogy ilyenkor mi a teendő. "Itt hagyjak vmit amíg hazaugrok?" -csak hogy érezze a bizalmat hogy visszajövök.
"Nem, dehogyis. Írjam le az adataimat egy lapra. Mikor tudod visszajönni?"
Mondom hogy egy órán belül.
Rendben, akkor várnak. És elnézést kérnek a kellemetlenségért.

Durva. Még ők kértek elnézést!
Aztán visszamentem, kifizettem a cuccot, semmi nem történt. Ürge mosolyogva kívánt szép napot...

The Food And Wine Show

2010-07-31T00:01:00.004+02:00

Minden évben kétszer tartanak Új-Zélandon (egyszer Aucklandben és egyszer Christchurchben) egy BNV-re erősen hajazó Étel és Bor Show-t.

Tegnap ott jártunk mi is hogy jó alaposan végigkóstolhassuk a a különböző bor-, párlat- (pédául ambrózia likör) és kávékülönlegességeket - nem is beszélve az európai sajtokról (VÉGRE!).

Aztán beszereztünk ezekből egy-két különlegesebb példányt is - potom pénzekért.

Vettünk például egy raklap holland sajtot, különböző avokádó olajokat, kávékat, sőt még két igazán fincsi argentín bort (egy Malbecet és egy Torrontest - mindkettő Mendozából) is.

Képes beszámolónk következik:

Katikati

2010-07-25T08:11:00.006+02:00

Tekintettel arra hogy az elmúlt pár napban egészen tavasziasra fordult az időjárás (legalábbis nem esik az eső, a nap pedig ezerrel süt, bár még kicsit hideg van), újra kirándulni indultunk.

Ezúttal a Coromandel félsziget eddig ismeretlen tájai felé vettük az irányt (már jártunk a félszigeten régebben, de most a túloldalán is körülnéztünk).

Egy aranyos kis városka (Katikati) volt a végcél - nagyjából félúton Thames és Tauranga között.

A várost egyébként Új-Zéland legszebb kisvárosának választották, de ennél is jobban vonzott minket hogy láthatunk delfineket és bálnákat!

Lelövöm a poént: nem láttunk.

Apály volt - nem is kicsi.

Ellenben tényleg csodaszép hely.

Ja, és van egy gigászi rögbi labdája is...

Képek itt.

Csodák pedig vannak...

2010-07-24T21:14:00.005+02:00

A Wellington Phoenix nem tartozik a világ legnagyobbjai közé. Semmilyen tekintetben.

Nincs 120-150 éves múltja (profi karrierje mindössze 3!!! éve indult), ebből adódóan soha nem is játszottak benne nagy nevű játékosok.

Új-Zélandon van, ahol a labdarúgás - hogy is fogalmazzak - soha nem tartozott a legnépszerűbb sportok közé.

Ellenben a Boca Juniors!

Argentina egyik (ha nem a leg) híresebb és népszerűbb foci klubja.

Argentina pedig - hát igen - elméletileg a világ egyik legjobb futballját játssza.

A minap ők ketten mérkőztek meg Wellingtonban.

Sima kettes - gondoltam én naívan.
Azonban a lelkes kis kiwik 2-1-re lelépték a gauchokat...

Kia huri kia koe - Boldog Szülinapot Hédi!

2010-07-22T04:43:00.005+02:00

Hogy milyen brutál gyorsan száll az idő...

Hédi 3 éves lett.

Hazudnék ha az mondanám hogy váratlanul ért a dolog, de azért mégis csak furcsa belegondolni, hogy nemrég' született, azóta meg...

- nött majd' 40 centit

- súlyban gyarapodott 12 kilót

- lett 20 fogacskája

- be nem áll a szája (azóta ráadásul már két nyelven is mesél nekünk érdekesnél érdekesebb történeteket)

- egyedül mos fogat, fürdik, kiválasztja az összes ruháját (előbbi kettőt még nem teljes alapossággal, de mégis)

- wc-re jár (ha kedve tartja)

- táncol és énekel

- legozik, kosárlabdázik és focizik (és természetesen babázik)

- rajzol, kreatívkodik

és rendkívül öntudatos....

Ma reggel a szokásos oviba szállítás után siettünk haza hogy kidíszítsük a kéglit, megsüssük Hédi tortáját, és egyáltalán.

Az oviban is tartottak ám szülinapi partyt, sőt, mire beértünk már nagy táblák hírdették hogy Hédi 3 éves lett és hogy sok boldogságot kívánnak Neki.

Vittünk be egy raklap sütit is hogy mindenki jó ducira tudja zabálni magát...

(képek remélhetőleg hamarosan erről is lesznek)

Aztán kora délután felmarkoltuk Hédit, itthon már a feldíszített ház várt minket.

Meg sok-sok ajándék.

Az összes kép itt tekinthető meg.

Minneola Tangelo

2010-07-21T07:00:00.003+02:00

Újabb két versenyzőt sikerült beneveznünk az érdekes zöldségek/gyümölcsök versenybe.

Elsőként a Minneola Tangelo fantázianevű egyeddel ismerkedtünk meg.

A múltkori kísérlet után egy visszafogottabb próbálkozásnak nevezném mostani tesztünket, lévén a tangelo már kinézetre is erősen hasonlít a citrusfélékre (főleg a narancsra és a mandarinra).

Kicsi utánanézve aztán kiderült hogy nem is véletlenül: a tangelo ugyanis nem más mint a mandarin (angolul tangerine) és a pomelo illetve a grapefruit keveréke.

Ami legalább ilyen érdekes hogy nem új keletű keresztezésről van szó.

Mintegy 3500 évvel ezelőttről már vannak írásos emlékek dél-kelet Ázsiából a faj létezéséről.

Hogy ne legyen egyszerű a helyzetünk mostani tesztalanyunk azonban a Minneola előnevet viseli, ami egy olyan fajra utal melyet 1931-ben az Egyesült Államokban kísérleteztek ki, majd először kereskedelmi szinten a floridai Minneola kisvárosban tűnt fel.

Érdekes és rendkívül finom versenyzővel állunk szemben.

Kívülről olyasmi mint a mandarin. Vastag, könnyen leszedhető héja van.

Belül viszont mint egy narancs. És irgalmatlanul erős illó olaj szabadul fel a héj leszedése után.

Nagyon komoly folyadék tartalma van és sokkal savanyúbb mint a narancs.

Mindent egybe vetve: nagyon fincsi és rendkívül jól oltja a szomjat.

Kiwi engineering

2010-07-21T06:45:00.003+02:00

A zátonynak vannak abszurd dolgai - mi tagadás.

Számomra a legnehezebben felfogható (vagy inkább elfogadható) dolgai közé tartoznak a 'csináljunk meg mindent saját kezűleg' mozgalmak.

Elsősorban természetesen a spórolás vezérli ilyenkor a kiwiket, de sokan valóban úgy is gondolják hogy polihisztorok.

Na, ezeknek aztán abszurd végtermékei szoktak lenni.

Az ejrópai értékrendhez szokott gyomor ezeket nehezen tudja befogadni.

Íme, néhány gyöngyszem:

Cinderella Man - A remény bajnoka

2010-07-12T09:35:00.002+02:00

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy az elmúlt időszakban több rendkívül jó filmet is sikerült megtekintenünk.

Ennek köszönhetően nem csak ebben a bejegyzésben, de a boros blogban is beszámolok egy másik nagyon kellemes kis alkotásról.

Ennek a posztnak a címszereplője azonban ennél lényegesen több.

2005-ös filmről lévén szó simán elképzelhető hogy több olvasónál nem pedzegetek új dolgot ezzel a filmmel. Nekem minden esetre most sikerült megtekintenem először. Pedig egy ideje a polcon porosodott - és mekkorát hibáztam amikor bugyuta angol címe miatt lemondtam róla.

A sztori nagyvonalakban: egy szép jövő előtt álló new yorki bokszoló egyszer csak szembetalálja magát a '29-es gazdasági világválsággal.

Karierrje megtörik, képtelen eltartani bájos feleségét és három tüneményes gyerekét.

Mégis óriási akaraterőről téve tanubizonyságot sikerül az ölébe pottyanó lehetőséggel mit kezdenie amikor évekkel visszavonulása után egy nagy nevű ellenfelet kap hogy méltó képpen búcsúzzon el a Madison Square Gardentől és imádott sportjától.

Valós alapokon nyugszik a történet, elképesztő színészi alakításokkal.

Botrány a Uni háza táján

2010-07-11T03:56:00.004+02:00

Ma reggel meglepődve olvastam a Heraldot.

Az ország legnagyobb példányszámban eladott napilapja korrekt kis cikkben foglalkozik azzal az immár botrányosnak nevezhető viselkedési morállal ami a zátony legpatinásabb rögbi klubja körül kialakult.

A történet röveden annyi hogy e hét csütörtökén hagyományos évadzáró vacsorával egybekötött móka-kacagás résztvevői voltak munkaadóm játékosai, edzői, vezetői.

Hogy-hogy nem az eseményen jelen volt két mindössze némi testfestéket viselő hölgyemény is (mentségükre legyen mondva legalább a klub színeiben pompáztak) akik nem átallottak - a bajnokság hajrájához közeledve - a hangulatot kicsit oldani jelenlétükkel.

Szegény srácok kiteszik a lelküket is hogy elhódítsák a bajnoki trófeát (tegnap amúgy a legjobb négy közé verekedték magukat egy tekintélyt parancsoló 41-3-as győzelemmel...), ennyi igazán kijár nekik.

Sokan ezt persze nem így gondolják, elsősorban természetesen hölgyek - élükön a nem éppen visszafogott stílusáról híres Női Jogok Minisztere, Pansy Wong - akik szerint ez az egész sárba tiporja a gyengébbik nem jogait.

Mások szerint egyenesen kétségbe ejtő egy ilyen morál (főleg egy olyan klubtól amelyik a válogatottba nem kevés híres embert adott) a jövő évi hazai rendezésű rögbi előtt - ezt ugyebár mindenképpen az All Blacks-nek kell nyernie.

Az eredmények ennek ellenére - vagy talán éppen ennek köszönhetően - azért csak jönnek.

Most nem csak a Universityre gondolok, de tegnap este az All Blacks gyakorlatilag lemosta a regnáló világbajnokot (Dél-Afrika) a Trinations első napján (32-12).

Gombák

2010-07-09T04:31:00.002+02:00

Ezek a versenyzők az utcánkban pompáznak.

Kiwana fruit

2010-07-06T04:51:00.005+02:00

Új-Zéland sok szempontból újat hozott az életünkbe.

De még mielőtt mindenki megijedne hogy szociológia eszmefuttatásba kezdek, most inkább a gasztronómiai oldalra gondolok.

Az általunk eddig ismert világ innen fényévekre van (és nem csak földrajzilag), ellenben egy raklap olyan dolgot megismerhettünk amiről eddig azt sem tudtuk hogy létezik.

Ilyenek például a furcsábbnál furcsább gyümölcsök.

És ha ez még nem lenne elég: mi amikor csak tehetjük a kínaiktól vesszük a zöldség/gyümölcs/fűszer készletünket. Két roppant egyszerű oknál fogva: elképesztően olcsóak, és messze a legszebb termékeik vannak.

Legutóbbi ottjártunkkor nem voltuk restek eldönteni: ha már itt ez a sok ismeretlen cucc, ki is próbáljuk őket.

Első alanyunk a címszereplő kiwana, vagy más néven 'szarvas dinnye', ami eredendően Afrikából származik és sem a szarvashoz, sem a dinnyéhez semmi köze.

Sokkal inkább szarvakkal rendelkező uborkaféle. És mint ilyen eléggé semleges ízű volt.

Ám annál szebb...

Ha a szerkesztőség túléli a tesztet, hamarosan újabb alanyok vizsgálatával folytatódik a poszt.

2010-07-05T09:19:00.000+02:00

Szappanbubó on fire

2010-07-05T03:33:00.004+02:00

Lego torony

2010-07-05T03:31:00.002+02:00

Hideg tél

2010-07-05T03:22:00.003+02:00

Mivel erősen elhanyagoltam a blogot az utóbbi időben, most igyekszem minden lemaradásomat a jónépre ömleszteni.

Kezdetnek egy kép arról hogy mennyire hideg is a tél Aucklandben...

Ja, és az epreink is virágoznak...

All Whites

2010-06-29T03:44:00.003+02:00

Hogy mennyire nemzeti hősként kezelik az új-zélandi labdarágó válogatottat arra ez a kép ékes bizonyíték (a szomszédunk egyik verdája van a képen):

(a szöveg annyit tesz: az All Whites szétrúgja a seggeket)

Sportok, sportolási lehetőségek

2010-06-24T13:47:00.001+02:00

Még Magyarországról írtam anno erről a témáról.

Na, az sem ma volt. Azóta nem csak az idő telt el hiper gyorsan, de saját tapasztalatokkal is gazdagodtunk bőven. Mégis csak más ha az ember maga jár utána a témának (illetve megtapasztalja) és nem a világhálón fellelhető információkra hagyatkozik.

Szóval. Kicsit kisarkítva azt mondanám, hogy Új-Zélandon csapatsportok tekintetében létezik a rögbi, a rögbi, és még a rögbi is...

De komolyan. Olyan elképesztő népszerűségnek örvend itt ez a sport, hogy az döbbenet.

Ezenkívül jelentős tömeg űz még két teljesen elvetemült sportot.

A csajok egy netball nevű agyament kosárlabda-származékot szoktak játszani (mondjuk van egy olyan előnye ennek a sportnak a kosárlabdához képest hogy tilos az ellenfeleknek egymáshoz érniük - így gyakorlatilag nulla a sérülések száma, ellenben halál unalmas nézni a meccseket), azok a fickók pedig akik nem a rögbinek hódolnak nagy valószínűséggel kriketteznek.

Legalábbis az elmúlt időszakig így nézett ez ki.

Az utóbbi időben azonban meglepő mértékben elszaporodtak a focizni vágyók - így már valóban rengeteg klubban nyílik erre is lehetőség.

Jelentős még a golfozók tábora (gyakorlatilag minden valamire való parkban komoly területeket zárnak le a sport szerelmeseinek).

Ezenkívül az evezés, a vitorlázás, a triatlon, és a bringázás különböző fajtái, valamint a futás vonz nagy tömegeket.

Ráadásul utóbbi olyan brutálisan sok embert motivál, hogy eleinte furcsa is volt látni mindenhol a sétáló/futkározó jónépet.

A Déli szigeten pedig az extrém sportok szerelmesei találhatják meg számításukat (ejtőernyőzés, rafting, a búvárkodás különböző válfajai, sziklamászás, stb.).

Sajnálatos módon az általunk gyakran űzött és e miatt oly' kedvelt sportok közül sem a kosárlabdázásra, sem a röpizésre nem könnyű megfelelő klubot találni.

Ennek ellenére aki a zátonyon is folytatni óhajtja Magyarországon elkezdett 'sport karrierjét', az egész biztosan tud megfelelő helyszínt találni erre.

Biosecurity

2010-06-21T07:21:00.004+02:00

Már harmadszorra fordult elő velünk hogy a csomag amit Magyarországról kapunk, kibontódott a biosecurity által.

Ez általában akkor történik meg ha gyógyszer, fűszer, vegeta, krémek, stb. van a csomagban, és az erre hivatott blöki mindezt jól kiszimatolja.

Ellenben kibontás és átvizsgálás után korrektül visszacsomagolják és leragasztják a dobozt.

Természetesen hiánytalanul megkaptunk mindent.

Csak kicsit sokáig tartott...

Miracle - All Whites

2010-06-20T23:11:00.003+02:00

Aki nyomon követi a foci VB történéseit, az most csak pislog.

Nem a francia válogatott kontra szövetségi kapitány vitákra gondolok és hogy azt követően hazazavarták az egyik leggólerősebb csatárukat.

Még csak nem is angolok szerencsétlenkedéseire.

Sokkal inkább arra hogy van egy 4.3 milliós lakosságú ország (és ilyen tekintetben a résztvevők között a második legkisebb ország - Szlovénia után) amiről a legtöbb mókus azt sem tudta hogy hol fekszik. Nemhogy foci tudását illetően nem hallottak róla, hanem egyáltalán.

Amikor Új-Zéland kiverekedte magát a VB-re (pótselejtezőn bizonyult jobbnak a nem túl acélos Bahrein válogatottjánál) mindenki legyintett: töltelék csapat, csak hogy meglegyen a létszám.

Bekerültek egy olyan csoportba ahonnan semmi esélyük nem volt a továbbjutásra (Olaszország, Paraguay, Szlovákia, és Ők maguk).

Végignézve a listát: Olaszország a regnáló világbajnok, Paraguay ugyebár Dél-Amerikából jutott ki - ami azért nem kis teljesítmény (többek között megelőzve a világ egyik legjobbjának tartott Argentínát), Szlovákia pedig Európa egyik közepes erőséggű csapatának tarthatja magát (tehát egyáltalán nem lebecsülendőek).

Reálisan nézve ebből a sorból erősen kilóg Új-Zéland...

A tények azonban makacs dolgok.

Márpedig az elmúlt napok számszerű eredményei a következők:

Szlovákia - Új-Zéland 1 - 1

Olaszország - Új-Zéland 1 - 1

Egyáltalán nem akarom túlértékelni a helyzetet, arra azonban a VB-t megelőzően egy árva petákot sem tett volna fel senki hogy a zátonynak reális esélyei lesznek az utolsó kör előtt a továbbjutásra.

Pedig most nagyon is reális esélyei vannak (mindössze le kell győznie a bitang erős Paraguay gárdáját - de miután a világbajnok ellen is raboltak egy pontot, ez már gyerekjáték...)

A legmókásabb az egész történetben amit az ovi vezetője mondott nekem ma reggel.

Ő egyébként angol, mindössze nyolc éve jöttek ide a családjával, de ma már új-zélandinak vallja magát.

A férje felhívta telefonon a rokonokat a meccs után és büszkén újságolta:

"Már nem csak rögbiben vagyunk jobban a britteknél, de fociban is..."

Nemzetiségekről általában

2010-06-19T22:03:00.001+02:00

A VB kapcsán egy érdekes kérdés fogalmazódott meg bennem. Pontosabban sok. De ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz.

Mi vezet valakit odáig hogy nemzeti kérdést csináljon hovatartozásából? (most a becsülendő nemzeti öntudatra gondolok, nem a szélsőséges nacionalizmusra)

Egyáltalán ki számít mondjuk amerikainak? Aki az Államokban született? Vagy aki állampolgárságot szerzett valamikor?

Gondoljunk csak bele! A világtörténelem (vagy akár a magyar is) tele van/volt olyan nemzeti hősökkel akik nem is az adott nemzet polgáraként látták meg a napvilágot. Ma mégis nemzeti hősként gondolunk rájuk. Elég ha csak Petőfi (született Petrovics) Sándort, vagy a lengyel származású Bem tábornokot említem. De mondhatnám azt is hogy a nagy, rettegett tatár sereg mindössze ötezer fővel indult el Tatárföldről, de mire elértek Magyarországra számuk már meghaladta az 5-600 ezret. Ilyen gyors népszaporulatról más élőlényeknél sem nagyon tudunk, nem hogy az embereknél...

De mondhatnám azt is hogy Kalifornia kormányzója (bizonyos Arnold Schwarzenegger) Ausztriában született és nevelkedett.

Ezek persze egyáltalán nem problémák, sőt.

Mégis felveti azt a kérdést, hogy akkor ki milyen nemzetiségű. Vagy leginkább mi alapján...

És mondjuk mi a helyzet azokkal a sportolókkal akik sportteljesítményüknek köszönhetően kapnak állampolgárságot a világ másik felén (például a sok fekete bőrű dán atléta).

De mondhatnám azt is hogy Új-Zéland lakosságának jelentős hányada bevándorló (főleg a britt szigetekről, valamint itt Aucklandben ugyebár Ázsiából).

Elég pusztán az hogy szimpatizálok a hollandokkal, a franciákkal vagy mondjuk a lengyelekkel és máris magaménak érezhetem az adott országot, vagy ennél azért több kell?

Egyáltalán van-e erre valamiféle racionális válasz?

Palacsintatorták

2010-06-14T09:50:00.002+02:00

Tévhitek

2010-06-11T11:25:00.005+02:00

Némi dizájnt öltöttünk magunkra blog ügyileg.
Így talán kevésbé kesze-kusza az egész kinézet.
Remélem Nektek is tetszik annyira az új arculat mint nekem.

Ellenben a mostani posztnak nem is ezt a tartalmat szántam.
Sokkal inkább azt hogy az utóbbi időben sokan találnak meg mindenféle abszurd tévhitekkel Új-Zélanddal kapcsolatban.
Ezeket szeretném most egyszer és mindenkorra megszüntetni.
Nézzük sorban őket:

1. Új-Zéland nagy területen fekszik kevés lakossal, ergo könnyű munkát találni mert mindenkire szükségük van.
Ez a legnagyobb ostobaság.

Attól hogy a zátony alapterülete nagyjából háromszor akkora mint Magyarországé (268 ezer négyzetkilométer) és csak 4.3 millió ember lakja, nem feltétlenül kell a munkahelyek korlátlan számával kalkulálgatni. Sőt!
Saját tapasztalat, hogy egy bevándorlónak a legnagyobb nehézségek egyikét a munkahely meglelése jelenti.

2. "Majd kimegyek és elvállalok bármit."

Ha a bevándorlás így működne, valószínűleg mindenki Új-Zélandon élne (vagy az általa választott országban).

Gondoljunk csak bele: azok a munkák amikhez nem kell szakértelem vagy komolyabb szakmai tudás, végzettség, stb. bárki által végezhetők elméletileg. Mi szükség lenne egy bevándorlóra, ha ezeket a munkákat a helyiek ugyanúgy végezhetik?! Ráadásul az itteni törvények erősen védik a kiwi emberek munkához való jogát a bevándorlókéval szemben...

3. A hiányszakmák listáján csak kétkezi munkák szerepelnek.

Igen.

Mint például az összes egészségügyi munkakör, rengeteg számítógépes végzettség, gyakorlatilag az összes pedagógus, stb...

Sokkal inkább arról van szó, hogy azok a munkák szerepelnek rajta amikből munkaerő hiány van Új-Zélandon. De mint látható ez messze nem csak kétkezi munkákban mutatkozik meg.

A listákat itt és itt lehet megtekinteni.

4. Az ázsiai bevándorlókkal kezdődött minden probléma.

Ez egész egyszerűen nevetséges.

Olyan annyira nem valós ez a megállapítás hogy az ázsiai bevándorlók - bármily' meglepő - a legjobb formák itt. Kedvesek, barátságosak, rendkívül segítőkészek, és folyton vidámak.

Nem ellenségesek, nem nagyképűek. Gyakorlatilag az egyetlen negatívum ami most eszembe jut velük kapcsolatban, hogy nagy többségük nem igazán áll baráti kapcsolatban a autó vezetéssel. De ezzel a kiwik jelentős része is hadi lábon áll, szóval ez megint csak nem róható fel Nekik...

Ellenben az sok mindent elárul róluk hogy amikor először elmentem kosarazni (ahol minden héten együtt játszik 15-20 kínai), minden szó nélkül befogadtak!

Az indiaiakról még ennél is pozitívabb véleményem van.

5. A maorik semmit nem dolgoznak csak az állam pénzén éldegélnek.

Abszurd butaság.

A maorik nem csak hogy szerves (és hasznos) részei a társadalomnak, de igen széles körben megtalálható tevékenységi körük (az útépítő munkásoktól a politikusokon át a cégvezetőkig mindenhol).

Tisztességesen fizetnek adót, nem akarnak semmilyen kibúvót keresni.

Emellett rendkívül közvetlen és vidám népség.

6. Itt minden sokkal egyszerűbb, sokkal több pénzt lehet keresni és még dolgozni is alig kell érte.

Bevándorlóként az embernek sokkal de sokkal többet kell mutatnia ahhoz hogy be tudjon illeszkedni egy társadalomba.

Új-Zéland amúgy sem arról híres hogy az ember rommá tudja keresni magát...

Ellenben aki tisztességesen dolgozik annak tervezhető jövője van.

Szóval aki azért akar felkerekedni hogy pár évi munka után tele zsebbel menjen vissza Magyaro.-ra, az ne a zátonyt válassza úticéljául.

+1 "Neked sokkal könnyebb ezért meg azért..."

Ezt útálom a legjobban.

Mindenkinek a saját élete adott. Senkinek nem könnyebb vagy nehezebb azért mert ez vagy az a végzettsége, a nyelvtudása, a szakmai tapasztalata. Pontosabban ha könnyebb is akkor csak azért könnyebb mert tett érte annak idején hogy könnyebb legyen.

De ez a hozzáállás szánalmas.

Ha valaki arra adja a fejét hogy teljesen új életet kezdjen a világ másik felén az nem elég ha megveszi a repülő jegyét! Irgalmatlan felkészülést ígényel minden.

És még ezek után is elképesztő nehézségekkel kell nap mint nap megküzdenie az embernek.

Mindezt azért írtam le mert aki úgy tervezi hogy a közeljövőben Új-Zélandra helyezi át lakhelyét nem árt ha mindennel képben van már az indulás előtt.

Annyit tudnék még mindehhez hozzátenni hogy a sok-sok energia amit az ember beleöl az egészbe, a rengeteg lemondás amivel mindez jár - az én személyes véleményem szerint - megéri az áldozatokat.

Shakespear Regional Park

2010-06-05T06:01:00.005+02:00

Mintegy 45-50 km-re tőlünk található a címben szereplő nemzeti park.

A park - aminek az ég világon semmi köze a leghíresebb britt íróhoz, nevét arról a családról kapta aki 1967-ben a saját tulajdonában lévő területet nemes egyszerűséggel oda adományozta Auckland régió nemzeti parkjait felügyelő testületének - több mint 130 hektár területen fekszik.

Érdekesség hogy a nemzeti park egy komplett madár rezervátumként szolgál, melynek következtében a peninszula egy jelentős részére nem is teheti be lábát földi halandó (a többi részre is csak bizonyos feltételek mellett lehet autóval behajtani, kutyát egyáltalán nem lehet bevinni, stb.).

Mindemellett az elmúlt időszak meglehetősen csapadékos mivoltának köszönhetően a lápos részek is csodálatosan szép állapotban pompáztak.

Összes kép itt tekinthető meg.

Hogyan élhetünk 100 évig?

2010-06-04T07:27:00.002+02:00

Van itt egy nagyon korrekt, tartalmas hetilap.

Az e heti száma elsősorban arról szól hogy az emberek várható élettartama Új-Zélandon milyen magas. Ráadásul folyamatosan nő.

Tudósok egy csoportja szerint a napjainkban születő új-zélandi lurkók jelentős része megéri a 100 éves kort.

Várható élettartam tekintetében Új-Zéland amúgy is a világ élvonalába tartozik.

A legfrissebb adatok szerint a férfiak itt átlagosan 79 évet, a nők 83 évet élnek meg.

Ma egyébként 556 olyan ember található itt aki elmúlt 100 éves, és közel 200 aki már a 110. életévét is betöltötte. Ez azért nem kicsi szám egy alig több mint 4 milliós lakosú országban...

Hogy miért élnek a zátonyon ennyi ideig az emberek és hogy miért tolódik ki folyamatosan a várható élettartam a világon mindenütt annak megválaszolására vállalkoznak az újságban tudósok, kutatók, orvosok.

Mindegyikük egyet ért abban, hogy 3 alapvető dolog határozza meg a várható élettartam alakulását.

1. Étkezési szokások és ételek

Legalább 30-40%-ban felelős az áltaunk elfogyasztott étel a fent említettekért. Nem csak a minőségük, de a tápanyagok változatossága is fontos szempont.

Lehetőleg kerüljük a koleszterinben gazdag ételeket, amennyire csak lehet a fehér cukrot, és a sót. Fogyasszunk minél több zöldséget és gyümölcsöt.

Naponta inkább többször együnk kevesebbet, mint 2x-3x sokat.

2. Életvitel

Ha az előző kategória 30-40%-ot kapott, itt minimum 50%-nak kell szerepelnie.

A magyarázat sima ügy: a stressz kerülendő, csakúgy mint a rohanós életvitel - na itt mind a kettő ismeretlen fogalom - , megfelelő mennyiségű testedzés ajánlott (napi 30 perc sport vagy séta is elegendő lehet) - érdekes hogy az orvosok szerint az élsport és a túlzásba vitt sportolás sokkal inkább káros - ,megfelelő emócionális háttér (bizonyítottan hosszabb életűek a boldog párkapcsolatban élők, mint az egyedülállók), valamint hogy a társadalom megbecsült tagjai lehetünk (talán furcsán hangzik, de a tudósok azt állítják: egy-egy dícséret a barátainktól, egy-egy versenyen szerzett jó helyezés olyan pozitív hatással lehet az ember életére ami akár meg is hosszabbíthatja várható élettartamunkat).

3. Gének

Ez nem ígényel különösebb magyarázatot.

Talán csak egy példa a gének fontosságára: Churchill - aki ugyebár nem a legegészségesebb életviteléről vált híressé (állítólag minden nap elszívott 15-20 szál szivart és megivott egy jófajta üveg!!! whiskyt) - mégis 91 éves korában végelgyengülésben hevert el...

És van egy plusz egy kitétel is.

Nevezetesen ki mennyi ideig akar élni/mennyire élvezi az életét.

Aki már 60 évesen is azon kesereg miért kell neki még mindig itt a Földön szenvednie az ugye nyilván nem fog annyi ideig élni mint az aki 100 évesen részletre vesz mondjuk egy autót...

Egy 120 éves nénivel készített egy riportot egy fiatal srác itt Új-Zélandon.

Kérdezgette a nénit minden féléről, jól elszórakoztak.

A riport végén azt mondja a srác: "Remélem jövőre a néni 121. születésnapján is ilyen jókat fogunk csevegni mint most!"

Erre a néni végig mérte a srácot:

"Ahogy így elnézem magát fiatalember, semmi akadályát nem látom ennek. Teljesen egészségesnek tűnik!"

Ha valóban ezen a három (plusz egy) kategórián múlik minden - és itt saját tapasztalatokra fogok hagyatkozni - , egészen biztos vagyok benne hogy a kulcs a következő kifejezésben keresendő:

no worries (csak nyugi, semmi gáz)

Ezzel a szösszenettel ugyanis naponta úgy 157x találkozik az ember Új-Zélandon.

Hédi és a bowling

2010-06-03T12:28:00.002+02:00

Újabb sport verseny - újabb trófea!

Május végén Hédi ovijában bowling versenyt rendeztek.

A verseny lebonyolításának részleteit sajnos nem tudtam meg, ellenben Hédi maga mögé utasította a mezőnyt - 9 fával (a második helyezettnek 6 találata volt).

Franklin Zoo

2010-05-30T05:47:00.007+02:00

Aranyos kis hely.

Nem is annyira állatkert mint ahogy a neve mutatná, inkább egy picike vadaspark tele ausztrál madarakkal és hüllőkkel (is).

Ellenben láthattunk élőben keákat!

Összes kép itt.

In my own words

2010-05-30T05:10:00.002+02:00

A Dalai Lama olvasmányos, roppant érdekes, és könnyen érthető könyvét bátran ajánlom mindenkinek.

Nem csak a buddhizmusról, és nem csak olyan emberembereknek akiket foglalkoztatnak a keleti filozófiák. Sőt!

Letehetetlen.

Szivárványok

2010-05-26T07:18:00.002+02:00

Mindennapos jelenség errefelé, mégis megunhatatlan.

A képek sajnos nem adják vissza teljes valójában a látottakat, azért íme néhány:

Újabb fejlemények wc használat ügyében

2010-05-26T07:07:00.002+02:00

Ma amikor elhoztuk Hédit az oviból az egyik óvónéni már fülig érő szájjal fogadott minket:

- Képzeljétek! Ma Hédi többször is szólt, hogy szeretne kimenni a wc-re! Nem mi kérdeztük, hanem Ő szólt!

Aztán beültünk az autóba és megkérdeztük Hédit hogy mit is mondott nekik pontosan angolul.

- Excuse me, can I toilet?

Nem tökeletes még a nyelvtan, de mi teljesen elképedtünk.

Minden nap van valami új szó amit tud már angolul - tegnap például a frog (béka) volt - , de hogy egy komplett mondatot is mondjon, udvariasan is kérdezzen, és hogy mindezt ráadásul a felnőttéválás első komoly lépcsőjét jelentő wc használattal kapcsolatban tegye...

Sheep World

2010-05-23T08:59:00.005+02:00

Birkákkal ugyebár nem áll rosszul Új-Zéland.

A Magyarországon falusi túrizmusként ismert csuda dolgokkal pedig ha lehet még ennél is jobban.

Ma egy olyan helyen voltunk ahol a sok tüneményes állat mellett rengeteg érdekes dolgot is megtudhattunk. Sőt! Még posszumot is kézbe vehettünk!

Egy tünemény.

De ne szaladjunk ennyire előre! Szépen kronológia sorrendben elmesélem a ma tapasztaltakat.

Kezdeném azzal hogy beköszöntött a tél.

De nem ám csak úgy immel-ámmal, hanem ezerrel - ahogy kell.

Eddig csak éjszaka volt megfagyódás, most már napközben is.

Na jó, fagy pont alá soha nem megy a hőmérséklet, de azért a reggeli 5-7 fok sem túl kellemes...

Ellenben meseszép ilyenkor minden.

Újra hiper-zöld a fű.

Pára és köd mindenhol - de a napsugarak mégis átsütnek rajtuk.

A nem örökzöld fák pedig vagy lehullajtották már leveleiket (ez a ritkább), vagy vöröses-sárgás díszben pompáznak.

A fák törzse a legtöbb helyen mohás-zuzmós a nem gyenge csapadék mennyiségtől (vagy még inkább a páratartalomtól).

Szóval ideális idő egy kis kirándulásra.

Aki azt állítja hogy Új-Zélandon csak a déli sziget bővelkedik gyönyörű tájakban annak egészen egyszerűen elment az esze.

Ahol ma jártunk az úgy izmos 55 km-re van tőlünk - tehát még csak messzinek sem mondanám.

Könnyed 40 perces kocsikázás után érkeztünk meg erre a 12 hektáros farmra, ami - ahogy neve is mutatja - elsősorban a bárányairól lett híres.

Nagyjából megérkezésünkkel egy időben kezdődött egy kis bemutató, ami egy juhászkutyás bemutatót, egy birkanyírást, sőt még egy raklap kisbárány etetését is (szigorúan cumisüvegből) magába foglalt.

A körül-belül egy órányi műsor után mindenki önállóan - és saját felelőségére - végig baktathatott a karámok között, majd egy lápos erdőrészen át jutottunk vissza a kávézóhoz és az autónkhoz.

Miket beszélek! A két program között nyúl- és tengerimalac simogatás, posszumra rácsodálkozás ("Jé, ez ilyen tüneményes?!") és megdajkálás szerepelt.

Tudni kell hogy Új-Zélandon a posszum egyet jelent az ördöggel.

Ennek a kis jószágnak tulajdoníthatóan ugyanis az itteni madárvilág egy jelentős része kipusztult, vagy "csak" megcsappant a példányszámuk.

Mivel az itteni madarak egy jelentős része röpképtelen és még csak nem is szerepelt a szótárukban a ragadozó szó, el lehet képzelni mit szóltak szerencsétlenek amikor hirtelen felindulásból megette őket egy - ember által betelepített - versenyző...

Szóval most hivatalból is útálnom kellene az oposszumokat, ehhez képest a mai napi dögönyözés után legalábbis nehezemre esne.

Viszont megtudtuk azt is hogy a hiper-híres ausztrál bárány szőr Új-Zélandról kerül át a Tasmán tenger túloldalára - mint másodosztályú árú. És ez nem vicc!

Ezenkívül simogattunk kecskéket, törpe lovakat, szarvast, nyuszikat.

Láttunk emut, alpakát, és ha ott maradunk még pár percet angolna etetést is szemlélhettünk volna a farmon található iszaptengerben.

Képek tömege itt.

Találós kérdés

2010-05-20T23:33:00.002+02:00

Mit jelent az alábbi szösszenet?

Ten bucks on the nose

Kíváncsian várom a megfejtéseket (akár mailben is)!

De Tomaso Pantera

2010-05-20T13:07:00.004+02:00

Az hagyján hogy Új-Zéland "jóléti társadalom", és az átlagos keresettel bíró polgárok egészen sok mindent megengedhetnek maguknak - vagy inkább fogalmazzunk úgy hogy az átlagemberek nem szenvednek semmiben hiányt.

Van azonban egy tehetősebb réteg (meglepően nagy számban fordulnak elő) akik minden földi jóból kiveszik a részüket.

Ha ehhez hozzá vesszük hogy az autók fenntartása lényegesen kevesebb zsetont emészt fel, mint mondjuk Európa országaiban, akkor teljesen egyértelmű következménynek tekinthetjük azt a tényt miszerint naponta 2-3 Ferrarit vagy Aston Martint biztosan látok az utcákon, a Porschék pedig egyenesen népautónak számítanak...

Vannak azonban igazi kuriózumnak számító versenyzők is.

Láttam már AC Cobrát és Bentley S2-tgyönyörűen restaurált állapotban.

AC Cobra

Bentley S2

De ma egy olyan verda kanyarodott ki elénk amit - bevallom férfiasan - fel sem ismertem elsőre!

Mondjuk annak tudatában hogy összesen 7260 darabot gyártottak belőle 1971 és '92 között ez talán nem is meglepő.

De Tomaso Pantera

De Tomaso Pantera. Jobbkormányos. Utána néztem.

2 azaz kettő darab készült belőle. És az egyiket itt használja egy idősebb úriember...

Fuss, Forrest, fuss!

2010-05-18T09:33:00.004+02:00

Ma szembesültünk azzal a nem kis ténnyel miszerint Hédi megnyerte az oviban a futóversenyt!

Április 30-án volt az oviban egy sportnap, amin mindenféle szép és jó dolgot műveltek a nebulók.

Van ugyebár minden lurkónak egy kis portfóliója (erről már tettem említést nem is olyan régen), és ma amikor mentünk Hédiért az oviba, belepillantottunk.

Egy (pontosabban számomra három) új bejegyzés is találtatott benne.

Illetve hogy egész konkrét legyek nem is bejegyzés volt, hanem egy oklevél.

Egy első helyezést igazoló...

Eddig nem is nagyon dicsekedett ezzel Hédi - ezért nem tudtunk róla.

A legjobban nekem az tetszik az egészben miszerint Ő még hisz abban hogy a részvétel a fontos...

A mozi előtt

2010-05-12T07:57:00.003+02:00

Állunk a mozinál és nézzük a moziműsort.

Május végétől játszák a Prince of Persia-t, amit már egy jó ideje epekedve várunk.

Aki a '80-as évek végén - '90-es évek elején játszott számítógépes játékokat az pontosan tudja hogy anno ez egy kultikus játék volt - éveken keresztül.

Többek között ezért is várom (várjuk) annyira. Na meg a várható látványelemek miatt.

De most amúgy is van néhány film amik érdekelnek minket.

Szóval állunk és nézzük az időpontokat.

Idősödő maori jóember odajön hozzánk:

"A The Single Man-t nehogy megnézzétek! Nekem nagy csalódás volt.

Gyakorlatilag semmi története a filmnek, végig csak csókolóznak benne...

Viszont a Home By Christmas meglepően jó film -azt bátrn jánlom!"

Többek között ezek azok amikért én annyira szeretem Új-Zélandot.

Egyrészt az emberek sokkal közvetlenebbek, másrészt meg mindenki igyekszik élvezni az életet.

Aki a filmekért van oda, nem átall idősebb kora ellenére sem egyedül felkerekedni hogy lássa a legújabb alkotásokat.

Mások 80 fölötti életkoruk ellenére is - bandába verődve - járják az országot (ilyet is gyakran látni).

Megint mások amikor csak tehetik (értsd: hétköznaponként munka után és hétvégén) hajókáznak vagy szörföznek (ezek az 50 felé közelítő szomszédaink).

Piaci verseny

2010-05-07T07:19:00.003+02:00

Adott egy energia szolgáltató.

A piac legnagyobb szereplője.

Mi tőlük vesszük a mi kis áramunkat minden hónapban.

Eddig is nagyon korrekteknek tartottam őket, eztán még inkább.

Már említettem hogy a havi számlák normál időn belüli befizetése automatikusan 10% kedvezményt jelent náluk a számla végösszegéből.

Nyilván az árképzésük eleve olyan hogy így fizeti a jónép a normális árat, amire aztán ha későn fizetsz rátesznek 10%-ot. Tiszta sor.

De mégis mennyivel jobban hangzik hogy ha normálisan fizetsz akkor elengedik az összeg 1/10-ét...

Úgy 2-3 hete megjelent nálunk egy igen mókás fiatalember aki még magasra nőtt 'vezérünknél' is lényegesen gyorsabban beszél. Nagyjából 25 szótagot mond ki másodpercenként.

Na ő egy energia szolgáltatótól került egyenesen mi hozzánk és ígért fűt-fát ha általmegyünk hozzájuk.

Némi rábeszélésre aztán aláfirkantottam egy szerződést ami a mostani árainknál hozzávetőleg 7-8%-kal olcsóbb díjakat ígért egy éves hűségnyilatkozat aláírása mellett.

És örömködénk vala.

Ma aztán vezetés közben csörög a telefonom.

Régi-új szolgáltatónk hívott.

Szomorúan értesült arról hogy váltani szeretnénk.

Mivel azonban rengeteg ügyfelüket kezdik elveszíteni, úgy döntöttek leviszik az áraikat.

Telefonos hölgyemény felolvasta az új versenyző által ígért árakat, majd amit ők tudnak ígérni.

Dióhéjban:

Ha maradunk náluk az új szolgáltató ára alá mennek 5-8%-kal.

Elintézik helyettünk az összes papírmunkát.

Sőt! Mivel lenne egy 150 dolláros lelépési díjunk az új szolgáltatóval kötött szerződés értelmében - ezt is kifizetik helyettünk.

Ja, és akkor még azt nem is írtam hogy ha elköltözünk, minden egyéb költség nélkül vihetjük magunkkal a szerződésünket az országon belül bárhová...

Anyák Napja

2010-05-05T21:35:00.004+02:00

Itt ugyan csak most vasárnap lesz Anyák Napja, Hédi minden esetre átadta anyának az oviban kreált ajándékát.

Meg természetesen múlt vasárnapra is jutott meglepi.

Én a magam nevében kívánok minden anyukának boldogot!

Érdekes

2010-05-02T10:27:00.004+02:00

Azt valaki árulja már el nekem hogy a vízben miért mérgező ugyanaz a kaja ami a szárazföldön nem?!

Vagy a kacsáknál nincs rendben valami vagy a parkőröknél...

Ezt a táblát egy parkban leltük:

(Kérjük ne etesse a a kacsákat a vízben mert ettől megbetegedhetnek. Etesse őket a parton!)

Vagy a vízben etetés egyet jelent azzal hogy a jóember be is mászik a vízbe?

Itt van az ősz...

2010-05-02T10:09:00.003+02:00

Megjött az ősz.

Ma már erőteljesen hűvös volt napközben is, nem csak éjszaka.

Mondjuk ez hőmérsékleti adatokban nem mutatkozik meg, mert 10-15 fok között volt ma is -akárcsak egy hete mindig, de eddig jóval többnek éreztük.

Itt amúgy is csalóka dolog lenne a számszerű adatokra hagyatkozni (nyáron is csak 25 fok van, de leég az ember 5 perc alatt).

Ellenben gyönyörűen sütött nap, ezért hát a szabadban töltöttünk időnk nagy részét.

Hédi és Magdi leveleket szedtek, amiket majd gondosan kipréselnek, meg kreatívkodnak velük kedvükre - én meg jól elkísértem Őket.

Biztosító

2010-05-01T21:20:00.003+02:00

Tegnap kaptunk egy levelet a biztosítótól.

Pár sor az egész, de soha nem gondoltam hogy egy hivatalos levél lehet ilyen is:

"Köszönöm hogy igénybe vette szolgáltatásainkat.

Sajnálattal értesültem róla hogy kislányuk beteg volt, remélem azóta minden rendben van.

Ezúton tájékoztatom Önöket hogy az xy kórház által kiállított 571.84 dolláros számlát elfogadtuk, valamint az összeget át is utaltuk a kórház számlaszámára.

Ha bármi további kérdésük adódna, állok szíves rendelkezésükre!

Tisztelettel:

abc

biztosítási ügynök

Southern Cross Insurance"

Ez azért merőben más, mint amit eddig megszoktunk...

Macinak fáj a feje mert beütötte...

2010-04-30T21:51:00.004+02:00

Maci beütötte a buksiját.

Ezért Hédi tett rá ragtapaszt és megvígasztalta.

Keksz tekercs

2010-04-30T21:15:00.003+02:00

Az ételekkel úgy van az ember hogy még a világ másik végén is ragaszkodik a megszokott ízekhez.

Hiába van - elsősorban a nagy számú ázsiai bevándorlóknak köszönhetően - széles skálája a gasztronómiai csodáknak, a Magyarországon megszokott ízek azért néha valóban hiányoznak.

Csak hogy nem olyan egyszerű ugyanazokat előállítani itt, mert hát ugye az alapanyagok enyhén szólva sem ugyanazok.

Csak néhány példa: az általunk megszokott (édes) túró például nem létezik, tejfölből ugyan találtunk hasonló ízvilágút az általunk ismerthez, de valahogy mégsem ugyanaz (rakott krumplit egész egyszerűen képtelenség készíteni vele), sajtokból ugyan léteznek nagyon fincsik, de megfizethetetlen áron, pirospaprikát meg egyenesen Magyarországról kell rendelni, mert itt horror áron lehet csak hozzá jutni, és még hosszasan sorolhatnám...

Ellenben pár napja kreáltunk fincsi keksz tekercset.

Nagyjából tíz éve ettem utoljára - most két nagy rúd úgy másfél napig bírta...

Mik a legnagyobb előnyei annak hogy itt vagyunk?

2010-04-29T12:47:00.003+02:00

A mi nap azon morfondíroztam hogy mik a legnagyobb előnyei annak hogy itt vagyunk.

Elsősorban Hédi aspektusából vizsgálva a dolgot.

Arra most nem térnék ki hogy mennyivel nyugisabbak a mindennapjaink (egész egyszerűen nem léteznek azok a mindennapos társadalmi problémák amiket még anno felvázoltam), ellenben Hédi megtanul angolul (egész jól alakulnak ismeretei e téren), valamint egy olyan társadalomban nő fel ahol nem csak hogy rengeteg náció van jelen, de teljesen természetes lesz számára ha valakinek másmilyen a bőrszíne vagy a vallása.

Hogy mást ne mondjak az oviban egy fekete bőrű baba a kedvenc játéka (Béjbi névre hallgat a kis mókus).

Ahogy a kommunikáció kezdődik

2010-04-29T12:20:00.002+02:00

Érdekes dolog a bor.

Na nem feltétlenül az azt körülvevő - már-már kultikus - jelenségekre gondolok, sokkal inkább azokra mindennapos helyzetekre amiket kitűnő érzékkel tud áthidalni.

Minden csütörtökön klub nap van a rögbi klubban.

Ez annyit jelent hogy a valaha itt játszott öregek (nem ritka közöttük a 80 fölötti versenyző) összejönnek egy kis eszmecserére.

Én szendvicseket kreálok Nekik, Ők pedig elborozgatnak-sörözgetnek és közben megbeszélik az elmúlt héten történteket.

Ma aszongya nekem az egyikük: "Jövő héten nem leszek mert 3 hétre Európába utazok."

Én ugye itt legtöbbször európai származású vagyok, ritka az az ember aki pontosan meg tudná mutatni Magyarország helyét egy térképen.

Mondja hogy Korzikára megy először a feleségével, aztán bérelnek egy autót és irány Franciaország - legalábbis a déli része.

Mivel emberünk szereti a minőségi borokat (külön Neki tartunk készleten egy korrekt Shirazt és egy nem kevésbé pompás Pinot Noirt), megemlítettem Neki néhány típust tájegységenként amiket feltétlenül ki kell próbálniuk.

Az mondjuk már csak hab a tortán, hogy csodálkozva kérdezett vissza hogy én honnan ismerem Franciao.-t és a borokat...

Egy másik alkalommal egy francia sráccal haverkodtam össze szintén a borok kapcsán.

Nem csak hogy gall a lelkem, de biokémikusként hosszú évekig dolgozott különböző borászatoknál.

Sok érdekességet tudtam meg tőle.

Ő egyébként a klub játékosa, akár csak az a holland mókus aki - és számomra ez volt a legmeglepőbb -szintén képben van a szőlőből készült italokat illetően.

Akiknek meg fogalma sincs a borokról (ma a kislurkók egyik maori edzője volt ilyen) azzal a sportok kapcsán elegyedünk társalgásba.

De ez már egy másik történet lenne...

Chipmunks játszóház

2010-04-25T02:58:00.005+02:00

Hédi és a fasirt

2010-04-24T11:00:00.003+02:00

Egyszer már volt Hédi panírozik bejegyzés.

Most fasirozottat kreált - immár sokkal önállóbban mint anno.

És mindez hagyján, de bazi fincsi is lett!

Falmászás

2010-04-21T02:51:00.004+02:00

Van egy bazi jó kis sportkomplexum amire nem is olyan régen leltünk rá.

Ráadásul nem is olyan nagyon messze tőlünk.

Ma délelőtt elmentünk ide falat mászni.

Ha már egyszer kiküldettük azt a negyven tonna mászó cuccunkat...
Pénteken késő este kosár lehetőség is van.
Majd jól megvizuálom azt is.

Egészségügyi ellátás

2010-04-20T02:30:00.002+02:00

Érintőlegesen már többször is kapcsolatba kerültünk ilyen-olyan egészségügyi intézménnyel Új-Zélandon.

Hát, elég vegyesek a tapasztalaim az ellátást illetően.

Van nekünk ugyebár egy háziorvosunk. Pontosabban immár kettő is.

Kezdeném az elején a történetet.

Amikor annak idején beadtuk a bevándorlási hivatalba a munkavállalói engedély iránti kérelmünket, ahhoz csatolni kellett egy komplett egészségügyi kivizsgálás eredményét.

Mivel minden ilyen 3 hónapig releváns (mi pedig november végén adtuk be a kérelmünket), mondanom sem kell hogy az én magyarországi leleteim pont két napja jártak le - így itt újat kellett csináltatni.

Yellow Pages kinyit lakóhely szerinti rendelő intézeteknél.

Telefon elő, felhív.

Másnapra kaptam egy időpontot (itt a háziorvosokhoz csak bejelentkezés után lehet menni, ez alól csak a hiper fontos beavatkozások képeznek kivételt - de akkor meg az ember rögtön a kórházba megy).

Háziorvosi rendelő egy takaros kis kertes ház, hátul egy tucat autóparkolóval.

Belépve elöl egy kis fogadó rész (váró), ahol bejelentkezik az ember, majd leül és vár. Lurkó a játszó sarokban keres magának valami olyan játékot ami még egyben van hogy majd ő maga tehesse azt tönkre.

A mi háziorvosunk eleinte egy dél-afrikai jóember volt (most már csak azért nem ő, mert egy másik alkalommal amikor mentünk ő éppen szabadságon volt, így átkerültünk egy indiai származású kollégájához).

Mindkét doki hiper kedves, nagyon barátságos, mosolygós.

Hédivel is nagyon kedvesen, halkan, játékosan el tudtak beszélgetni.

Mondjuk Hédi nem válaszolgatott, de legalább nem tört ki belőle a hiszti mint anno Magyarországon amikor a keves doktornénink 150 decibellel kérdezgette...

Az intézmény amúgy minden létező szerkezettel fel van szerelve a vérnyomásmérőktől az életmentő műszereken keresztül tényleg mindennel.

De már az épület berendezése is megnyugtató.

Nem fehér semelyik fal, hanem mélyebb tónusú színeket választottak.

És nincsen falióra sehol - így senki nem idegeskedik azon ha esetleg csúszna a megbeszélt időpont.

Nincsenek ideges betegek, nincs doktor és rendszer szidalmazása, nincs protekciós beteg, nincs az embert személyiségi jogaiban megalázó ápolónő (aki vizsgálat közben benyit a szobába ordibálva).

Ellenben vannak mosolygós arcok, van minden alkalommal súly- és magasságmérés (?), van 36 dolláros vizsgálati díj fenőtteknek (lurkóknak és nyugdíjasoknak ingyenes), és egyáltalán az ember azt érzi hogy komoly szolgáltatást kap a pénzéért - és ez meglepően jó érzés.

Ami kicsit árnyaltabbá teszi a helyzetet az a legutóbbi tapasztalásunk.

Szombat reggel volt.

Hédinek már második napja volt hőemelkedése (nem vészes - csak 38 fok körüliek, de én hajlamos vagyok ilyenkor betegre aggódni magamat).

Mivel háziorvos nem rendel hétvégén, jobb ötletünk pedig nem volt: irány a kórház.

Egy kerülettel arrébb van egy hatalmas kórház-komplexum. Oda mentünk.

Sápadt arccal viszem be Hédit az adminisztrációs pulthoz.

30-as hölgy unott fejjel:

- Jó reggelt! Miben segíthetek?

- A lányunknak két napja magas láza van.

- Mennyi az a magas?

- Ma reggel például 38.6 volt.

- Az még nem magas.

Itt volt az a pillanat amikor csak azért nem rángattam ki a pult mögül a hölgyet, mert pillanatnyilag jobban aggódtam Hédi egészségi állapota miatt.

- Töltse ki ezeket a papírokat! (kezembe nyomott egy 4 oldalas nyomtatványt)

Amikor elkészültünk, kinyitott egy csapóajtót.

- A folyosó végén jobbra már várja Önöket az ápoló.

Bementünk.

Folyosó végén jobbra kis váróterem elhúzható elefántos függönnyel, nagyon komoly berendezésekkel, elektromosan 500 irányba állítható kórházi ággyal.

Közvetlenül mellettünk egy egész nagy játszó szoba, rengeteg édes kis játékkal, mesekönyvekkel, tévével, videóval, dvd-vel (és elképesztő mennyiségű mesefilmmel).

Mondanom sem kell hogy az egész kórház kialakítása egyszerre volt otthonos és megnyugtató.

Leültünk.

Nemsokára jött egy hímnemű ápoló bordó hajjal, fülbevalóval, magas hanggal.

Ellenben rendkívül kedves volt. Még egy kis játékmacit is hozott Hédinek.

Megvizsgálta. Természetesen legelőször súlymérés (ez valami aberráció lehet az itteni dokiknál). Három különböző hőmérő.

Aztán hozott egy nagy gallon rágógumi ízű (nem vicc, ez volt ráírva) folyadékot ami az elveszített ásványi anyagokat hivatott pótolni a kicsi szervezetében.

Mintegy két óra múlva megérkezett a doktorbácsi is, aki szintén nagyon kedves volt, de úgy tűnt abszolút nincs a helyzet magaslatán.

Érdeklődött, vizygálódott, majd közölte hogy lehet ez is, meg az. De nem mer semmit mondani.

Megkért hogy pisiltessük bele Hédit egy kis üvegcsébe (ami ugye azért nem könnyű, mert épp most szokunk le a pelusról és hát nem mindig jön össze a pisilés kérésre...).

Vártunk még vagy egy órát, közben sehol senki.

Az ég világon semmit nem mondtak hogy akkor most mehetünk-e...

Mindent összegezve elmondhatom hogy ég és föld a magyar és az új-zélandi egészségügy.

Főleg hozzáállásban. Óriási dolog amikor az ember nem érzi magát kellemetlenül egy ilyen intézményben - egy amúgy sem egyszerű szituáció ugyebár amikor az ember beteg.

Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a magyar orvosok lényegesen komolyabb tárgyi tudással rendelkeznek itteni kollégáiknál.

Valamint az is tény, hogy itt nem tekintik komoly problémának a hőemelkedést és a náthát.

Konkrétan a doki csodálkozott hogy miért vittük be Hédit, miért nem piheni ki otthon...

Maga az egészségügyi szolgáltatás nem ingyenes. Sőt! Nagyon nem.

Kezdeném azzal hogy eddig egyetlen gyógyszerrel találkoztunk aminek volt állami támogatása (a többi bitang drága).

Múlt héten megkaptuk a számlát is a kórházi kivizsgálásról.

Hangsúlyozom: csak kivizsgálás, semmi gyógyszer, semmi kezelés!

580 dollár (mintegy 82 ezer forint).

Mivel van egészségügyi biztosításunk, ezt a számlát ma reggel bevittük a biztosító társasághoz, ahol egy 2 oldalas nyomtatvány kitöltése után már távozhattunk is.

Mondjuk ma találkoztam életemben először olyan lifttel is ahol nincsenek nyomógombok.

Az ember belép a hiper modern épületbe, ahol a hallban érintőképernyős pulton beírja hogy hova szeretne pontosan eljutni.

A képernyőn megjelenik hogy hányadik emeletre kell menni és hogy a nyolc liftből melyikbe szálljon be.

Aztán beszáll a liftbe, az ajtó becsukódik és 3 másodperc múlva megérkezik a kívánt emeletre (esetünkben ez a 10. volt).

Szolgálati közlemény

2010-04-19T03:50:00.002+02:00

Most hogy végre újra működik a modemünk - közel egy hét kihagyást követően - megkérnénk mindenkit hogy aki ismeri a Makrai Kriszta/Hajas Pista/Zsófi triót és tudja az internetes elérhetőségüket, valamilyen módon juttassa el hozzánk!

Nagyon szépen köszönjük!

Újabb ovis fejlemények

2010-04-16T12:35:00.002+02:00

Már említettem hogy van az oviban mindenkinek egy kis 'portfóliója', amiben minden új eseményről egy-egy óvónéni ír.

Van egy kedvenc óvónénink is - miket beszélek, egy főkedvencünk (merthogy mindegyikük tüneményes) - Jackie. A legutóbbi két bejegyzést ő kreálta Hédi kiskönyvébe.

Mivel ma úgy adódott hogy együtt tudtunk Hédiért menni, jól el is olvastam végre a bejegyzéseket.

Az egyik egy kreatívkodós oldal volt, ahol vmi 'pufi festékkel' (értsd habosodó, majd megkeményedő festék) pingvineket alkotott Hédi.

A másik pedig arról szólt, hogy milyen jól eljátszik Hédi a babákkal, dajkálgatja őket, elmeséli nekik hogy mikor miket szabad tenni, mi helyes és mi nem.

Mindez pedig fényképekkel alátámasztva.

Aztán az óvónéni kifejti hogy mennyire fejlett szociális érzékkel van Hédi megáldva és hogy valószínűsíthetően az otthon látott formák alapján nagyon gondoskodó, kedves és türelmes a babával.

Azért is jó ez a portfólió dolog, mert hosszabb idő elteltével is jól nyomon lehet követni hogy melyik időszakában miket művelt, de legfőképpen megható az egész.

Ezt nyilván a remek marketinges érzékkel megáldott óvónénik is tisztán látják, nem véletlen hogy pont a hét vége felé hívják fel a figyelmünket ezekre, amikoris a jövő heti díjakat kéne rendeznünk...

Mi köze a bringának a pelushoz?

2010-04-11T06:00:00.003+02:00

Közelítünk a bringázáshoz...

Megígértük Hédinek hogy ha 'eldobja' a pelust, akkor kap egy bringát.

Mostanában ráhajtott a dologra.

Egy ideje már néha-néha a wc-be pisil, sőt, a héten az oviban is említették hogy már naponta kétszer-háromszor szól hogy akkor ő most menne a kis wc-re.

De itthon inkább csak az esti pancsolás előtt szokta a wc-t használni.

Ma azonban szólt napközben is hogy akkor menni szeretne.

Az előzményekhez annyi hogy bugyiban akart lenni - pelus nélkül - , ennek viszont az volt a kitétele hogy akkor szóljon ha úgy érzi. Szólt.

Úgyhogy elkezdtük nézegetni a csilli-villi bringákat.

Mindenféle képek Hédiről

2010-04-10T22:17:00.002+02:00

Magdi tegnap meghekkelte valahogy a mac-et.

Van egy raklap fénykép a telefonján amiket eddig nem tudott a gépre felrakni, így kettőnkön kívül gyakorlatilag senki nem láthatta a képeket. Eddig.

Clash of the Titans

2010-04-08T12:08:00.004+02:00

Ma délelőtt nem dolgoztam, így lehetőségünk nyílt arra hogy meglátogassuk a mozgókép színházat.

Aki ismer tudja hogy a mitológiai témájú könyvek/filmek mindig is a kedvelt műfajaim közé tartoztak.

A ma megtekintett mű azonban ennél is jobban motivált: soha életemben nem voltam még 3D-s filmen - márpedig ezt a filmet három dimenziós formában is vetítik.

Hogy mennyire nagy divatja lett a 3D-s cuccoknak arra elég annyit megemlítenem, hogy ezen kívül három másik filmet is meg lehet tekinteni a műsoron lévőkből ilyen formában.

Sőt! Hédi a minap kézhez kapta LEGO klubtagságához automatikusan járó magazinját (ez már a 2. ilyen amit küldtek Neki), és hát tartalmának mintegy fele 3D-s...

Ma amúgy egy autós magazint is láttam amihez 3D-s szemcsit adtak, hogy a tartalmát élvezhetőbbé tegyék.

Szóval a film.

Nagyon korrektül meg lett alkotva.

Nem nyújt maradandó élményeket a tartalom vagy a színészi alakítások terén, de nagyon látványos - csak sajnos nem a 3D-s tartalmak miatt (valószínűleg pont ugyanennyire látványos 2D-ben is).

Azt mondjuk furcsálltam hogy a keleti mitológiából hogy kerültek versenyzők az ókori Görögországban játszódó filmbe, de így is élvezhető alkotást kaphatnak azok akik a Múmia-trilógia látvány világára vannak kiéhezve.

Ambury Regional Park

2010-04-05T12:27:00.002+02:00

Húsvét.

Bárány.

Nyuszi.

Jó móka.

Képek itt.

Hédi & Cookie Monster

2010-04-05T11:22:00.004+02:00

Ezt a képet először a hét képének akartam betenni, de úgy túl kicsi lett volna, így muszáj voltam inkább ide:

Hédi kreatívkodik

2010-04-04T04:22:00.002+02:00

One Tree Hill

2010-04-02T07:00:00.005+02:00

Szép idő, munkaszüneti nap: kirándulás.

Még valamikor szeptemberben voltunk a Cornwall Parkban.

Akkor mondjuk a fű mélyzöld volt. Most nem annyira, de ez nem is csoda egy ilyen meleg nyár után - eső meg ugye csak nemrég kezdett el esni.

Ma viszont kellemes őszies idő volt.

Így hát irány a bárány vadászat!

De legalábbis simogatás.

Ezúttal azonban megtekintettük végre a One Tree Hillt is.

Meg gyakorlatilag fél Aucklandet a hegy tetejéről.

Visszafelé némi dugó alakult ki az úton közlekedő bárányoknak köszönhetően, ezt leküzdve még meglátogattuk a tengerpartot is.

Összes kép itt.

Még egy rendszámtábla

2010-04-02T06:33:00.004+02:00

Egyszer már említést tettem az itteni rendszámtábla-hóbortról.

Ma erre láttunk egy újabb példát.

Meg a sok zseton: nagy arcra is...

Ez itt egy brendnyú Rolls-Royce (bár a márkajelzés szerint inkább Rockn Rolls).

Szösszenetek a rögbi klubból

2010-03-31T13:50:00.002+02:00

Ma elég nagy felfordulás volt a rögbi klubban.

Négy óra leforgása alatt ezer embert sikerült kiszolgálni.

A főnököm (egy hatvan körüli viccgép)- aki ma egy fél órányit beugrott segíteni nekem a következő szöveget intézte hozzám munka közben (egyszerre három társaságot szolgáltam ki):

- How many hands do you have at the same time? What are you - a bloody Shiva, man?

(Hány kezed van egyszerre? Mi vagy Te, egy elfajzott Shiva, öreg?)

A másik sztori inkább csak elgondolkodtató.

Vérzett az orrom (minden jó családban előfordul - az én orrom már a méretéből adódóan is nem rövid ideig tudja ezt művelni).

Kimentem a wc-re, küszködtem a csapnál ezerrel hogy elállítsam valahogy a vérzést.

Közben tíz év körüli kislurkó bejött - kicsit tartottam tőle hogy megijed, de nem tette.

Rám néz:

- Are you okay? Can I help you with anything?

(Jól vagy? Segíthetek valamiben?)

Csak azért írtam le ezt a történetet, mert - sajnos - erősen kétlem hogy egy ilyen eset megtörténhetne Magyarországon. Engem minden esetre meglepett az egész.

Cycas

2010-03-30T02:41:00.004+02:00

Szobanövényünk összesen kettő darab van - pontosabban azok is Hédi növényei - de minek is több, amikor a ház egyik felén mini kert található tele igazi különlegességekkel, a másik oldalon meg ugyebár esőerdő...

A nyári meleg azonban megviselte a növényeink nagy részét, hiába locsoltam őket lelkesen.

Volt például egy haldokló Cycas-unk.

Teljesen lemondtunk róla.

Aztán amikor az utolsó levelét is ledobta, egyszercsak elkezdett rügyezni...

Az a nagy mákja, hogy nem volt időm kikukázni.

De lehet hogy megsejtett valamit.

Most már pompázik ezerrel.

Na nem úgy mint Dabasi Mamáé, vagy Zsuzsi Mama orchideái, de mi hatalmas fejlődésnek tekintjük már ezt is.

AURFC Rugby Club

2010-03-29T11:56:00.003+02:00

Az egyik legrégebbi klub a zátonyon (immár 122 éves). -hivatalos weboldal itt

19 All Black-et nevelt ki eddig.

A teljes vendéglátós részt én viszem.

Kedves emberek, gyorsan befogadtak, nagyon szeretem.

WOF és REGO

2010-03-26T06:29:00.004+01:00

Az előző bejegyzésben már említést tettem erre a két okosságra.

Új-Zélandon egy autó birtoklásával együtt jár ennek a két dolognak a rendszeres befizetése.

A REGO (regisztrációs díj) egy bizonyos időtartamonként megfizetendő díj - teljesen független a gépjármű korától, viszont olyan dolgok befolyásolják az összegét mint:

- jármű kategóriája (motor, autó, vontatmány, stb.)

- befizetés időtartama (3, 6, 12 hónapra lehet megváltani)

- gépjármű használata (normál szgk., taxi, bérautó, stb.)

- üzemanyag típusa (gázolaj, benzin)

Ehhez képest a WOF (Warrant Of Fitness) egy műszaki állapotot és általános biztonsági előírásokat szem előtt tartó vizsga típus.

A gépjármű hat éves koráig évente kell ennek a vizsgának alávetni (csak új-zélandi forgalomba helyezésre vonatkozik ez), e fölött 6 havonta.

Külföldről behozott autók esetében csak akkor helyezhető forgalomba a verda ha minden itteni szabályozásnak megfelel. Emiatt gyakran fordulnak elő olyan érdekességek hogy egy-két éves, egyébként hibátlan állapotú autót nem lehet forgalomba helyezni azonnal, csak ilyen-olyan módosítások után...

Nekünk pont ma volt esedékes a WOF vizsgánk.

Kiderült hogy összesen két dolgot kell helyre hozni a verdán:

- fékbetétek elkoptak - csere

- nincsen a hátsó rendszámtáblánknak külön világítása: erre hétfőn fognak a szakik fabrikálni valamit

Ebből viszont az következik hogy az amúgy '96-os autónk immár 155 ezer km-rel a tarsolyában is teljesen hibátlan állapotban van.

Olyannyira hogy legutóbb 10 literes fogyasztászt mértünk vele városban!!!

(2.5-ös V6-os mocival, állandóan járó klímával, automata váltóval)

Aukciók

2010-03-26T05:40:00.002+01:00

Valami különös légköre van az aukcióknak.

Márpedig itt nagyon gyakori formája ez az értékesítéseknek - legyen az ingatlan vagy ingóság.

Még októberben voltam egy ingatlan aukción. Már akkor nagyon magával ragadott az egész.

A benne rejlő lehetőségekről nem is beszélve...

Magdi autóját is egy aukción vettük valamikor november tájékán.

Autó aukciókon egyébként viszonylag gyakran részt veszek - ez már-már hobbivá nőtte ki magát nálam. Magyarországon nyomtatott formában szippantottam magamba az információkat, itt közelebbről ismerkedek a négykerekűekkel.

Most Katáék autóját is egy ilyen aukción szippantottuk be.

Egy '99-es, nagyon szép Daewoo Lanos-t vettünk 2.200 dollárért (mintegy 300 ezer forint).

Sőt! Ha nincsen kínai barátunk (akivel licitálgattunk), a számlán csak 1.800 dollár szerepelt volna. Azért így sem rossz...

A verda egyébként tele van extrákkal (légzsákok, közp. zár, klíma, gyári cd-s rádió, 4 el. ablak, el. tükrök - fűthetőek, ABS, stb.), teljesen karcmentes, és FRISS WOF, valamint REGO van rajta - ezek önmagukban alaphangon 300 dollárt érnek.

És ezzel még biztosan nincs vége az aukciók látogatásának...

Hédi beilleszkedése

2010-03-23T07:45:00.002+01:00

Ma délután hosszasan elbeszélgettem az óvoda vezetőjével.

Sharon egy ötven körüli, energikus, mosolygós hölgyemény.

De ami ennél is sokkal fontosabb, hogy rendkívüli módon ért nemcsak egy ovi irányításához, de a gyerkőcök lelkivilágához is.

Párszor már váltottunk néhány mondatot Hédi dolgait illetően, de a mai téma egy külön posztot is megér.

Kérdeztem hogy Hédinek hogy megy a kommunikáció, mennyire tudja megértetni magát.

Aztán szóba került hogy mennyire tud a többi lurkó között feloldódni.

Tudni kell, hogy amikor megérkeztünk Új-Zélandra, Hédi - aki egyébként rendkívül kommunikatív (már egy évesen komplett mondatokat mondott, azóta be sem áll a szája) - érezhetően nem találta a helyét.

A nyelvi különbségek olyan akadályt jelentettek számára amit sokáig nem tudott leküzdeni.

A játszótereken inkább félrevonult, ha oda ment hozzá egy másik lurkó vagy anyuka.

Inkább megszeppenve odajött hozzánk hogy a néni/kislány mit is mondhatott.

Sőt! Egy rövid ideig még a játszóház sem igazán motiválta.

Aztán sok-sok mesét (főleg Elmo-t) néztünk dvd-n, és mivel mindig jött velünk bárhova is mentünk hallhatott minket is angolul beszélni másokkal.

Fokozatosan oldódott fel.

Volt egy kis (úgy két hónapnyi) beszoktatási időszak az oviban, amikor még nem voltunk teljes jogú ovipolgárok, de ha kedvünk úgy tartotta bemehettünk a nap bármely szakában.

Természetesen anya vagy apa folyamatos felügyelete mellett.

Ebben a korszakban még csak az óvónénikkel állt szóba Hédi (a maga kis halandzsa nyelvén), de ez már rendkívül hasznosnak bizonyult a későbbieket illetően.

Aztán eljött január 11-e.

Az első egész napos bent lét az oviban.

Meg kell mondjam férfiasan - így utólag - nem kicsit be voltam barnázva.

Minden gyakorló szülő tudja milyen szívszorító érzés az amikor ő a nagy gonosz szülő szegény kicsi párát kínkeserves sírás közepedte bent hagyja a gyilkos óvónénik karmai között...

De szerencsére ez is csak 2-3 hétig tartott.

Hédi - akire nem kicsit büszkék vagyunk - leküzdötte ezt a koránt sem kis akadályt.

Ahogy Sharon ma fogalmazott: "Gondoljunk csak bele! Neki a megszokott környezete jelentette a világot. Ez teljesen megváltozott. Nem csak hogy új nénik és lurkók veszik körül, de egy teljesen új élet is. Egy eddig ismeretlen nyelven szól hozzá mindenki. Egészen más kultúrával rendelkezik mindenki mint amit eddig megszokott. Sőt! Mezitláb közlekednek!!! :)))"

Ez volt az a mondat ahol kiderült számomra hogy Sharon sem kiwi :)

Amikor arra gondolunk mennyire nehéz beilleszkedni egy új közegbe, gondoljunk bele mennyire nehéz lehet ez a szituáció egy olyan lénynek aki épp csak megszokta eddigi kis világát...

Auckland CBD

2010-03-22T10:03:00.006+01:00

Miután felmarkoltuk Hédit az oviban, ellátogattunk a belvárosba.

Nagy programot nem tudtunk már kreálni, mert elmúlt öt óra is, egy laza kis sétálgatás azonban még belefért.

Összes kép itt.

Imádkozó sáska

2010-03-22T09:32:00.002+01:00

Többek között azért is jó ha az ember bent lakik az erdőben, mert egy jó csomó érdekes élőlényt láthat igen közelről...

Mission Bay

2010-03-22T09:23:00.003+01:00

Csajok hétvégén megtekintették Mission Bay tengerpartját.

Íme néhány kép:

Most akkor kinek is van?!

2010-03-20T11:10:00.001+01:00

"Ájm szárri, áj dzsászt kudnt ándösztánd jár bládéj ákszint..."

Heeee?!

Welcome

2010-03-17T23:52:00.003+01:00

Emma és Kata - régi barátaink - sikeresen megérkeztek Aucklandbe.

Reggel (miután úgy másfél órát döcögtem a dugóban) felmarkoltam Őket a reptéren, aztán uccu hozzánk, pancsoltak, reggeliztek, Emma bedölt az ágyba és elaludt.

Most aklimatizálódás folyamata van - várhatóan két napig.

Aztán ahogy időnk engedi, jól elvisszük Őket minden szép és jó helyre.

Szóval hamarosan folytatódik a kirándulások sora!

Már csak azért is, mert az ősz beköszöntével már elviselhetővé vált a napközbeni meleg.

Ahogy Hédi kommunikál II.

2010-03-12T00:22:00.001+01:00

Egy mentőautó haladt el mellettünk.

Hédi csak a sziréna hangját hallotta amikor felkiáltott:

-Jaj, jaj! Firefighters! (tűzoltók)

Hédi ovis szótára

2010-03-11T06:52:00.005+01:00

Az előző bejegyzés kicsit komolyabbra sikeredett, ezért most valami mókásabbal igyekszem kompenzálni az olvasókat.

Amikor Hédit beírattuk az oviba, a központi problémát a kommunikáció jelentette.

Hédi - aki rendkívül kommunikatív, be nem áll a szája - ugyebár csak néhány szót tudott angolul.

Az óvónéniknek még ennél is nagyobb volt a lemaradásuk a magyar nyelvet illetően.

Hogyan hidaljuk át az első néhány napban a nyelvi különbségekből eredő akadályokat?

Csináltunk egy 'szótárt' Ahogy Hédi Mondja címmel.

Leírtuk a legfontosabb kifejezéseket amiket használni szokott - természetesen fonetikusan leírva.

Íme:

UNIA (Anya) - Mom

UPPEE (Api) - Daddy

KAIRACK (kérek) - please, give me

NAM (nem) - no

EAGAN (igen) - yes

UCKUROM (akarom) - I want

TZOOMEE (cumi) - dummy

KUCKEELOCK (kakilok) - I'm pooping

BOBUH/BOBEE (baba/babi) - doll/my doll

FUY (fáj) - it hurts

ENNEE (inni) - to drink

ANNEE (enni) - to eat

Azóta persze már sok idő eltelt és Hédi már gyakorlatilag mindent megért amit mondanak neki, Ő maga pedig egészen meglepően sok szót tud helyesen használni.

Döbbenet hogy mennyire gyorsan ragadnak rá a dolgok...

Új-Zéland pro és kontra

2010-03-10T23:37:00.007+01:00

Immár hetedik hónapja tartózkodunk Új-Zélandon, ezért arra gondoltam megosztom mindenkivel részletesen tapasztalainkat.

Többen mondták, hogy vagy álomszerű ország lehet a zátony, vagy én látom túl rózsaszínnek a helyzetet.

Most íme minden feketén-fehéren.

Figyelem! Helyenként keményebb szociográfiai tartalommal is találkozhatunk...

Az egész történet ugyebár tavaly szeptember 5-ével indul, amikor landoltunk az aucklandi reptéren - fogalmazzunk így: egy erősen megterhelő repülőút után.

Tudni kell hogy a gondolat, hogy elhagyjuk Magyarországot nem hirtelen felindulásból jött.

Több, mint két éve készültünk már erre a lépésre, mindent nagyon gondosan megterveztünk.

Ám, mint azt később szomorúan tapasztaltuk, így is rengeteg dolog váratlanul ért minket.

Mivel soha nem jártunk ezt megelőzően Új-Zélandon, az összes általunk fellelhető könyv, folyóirat, internetes tartalom (elsősorban rengeteg hasznos blog), és édesapám elbeszélései - aki igaz immár több mint tíz éve, de mégiscsak járt már itt - szolgáltatták az információkat.

Gyakorlatilag mintha egy álomba csöppentünk volna.

Az emberek az utcán, a boltokban kedvesek, mosolyognak, nem ritkán megállítanak hogy feltegyenek néhány kérdést.

Az egész élet mintha át lenne itatva valamivel amit mi már nagyon hiányoltunk Magyarországon.

Egy itt élő magyar srác fogalmazta meg legjobban azt amire vágytunk.

A nyolcvanas évek végén Magyarországon egyfajta hurrá-optimizmus volt jelen.

Az emberek bizakodóak voltak a jövőjüket illetően.

Érdeklődőek voltak, kíváncsiak, bizakodva tekintettek a jövőbe.

Ezt az életérzést kerestük.

Azt hiszem nem kell magyaráznom senkinek hogy ehhez képest hol tart ma Magyarország...

Szóval idejöttünk és azt láttuk hogy egy közel másfélmilliós nagyváros is lehet csodaszép zöld, tele rendszeresen gondozott parkokkal.

Azt láttuk hogy nem legörbülő szájú emberek jönnek szembe velünk az utcán, hanem reménnyel teli, kedves arcok.

Azt láttuk hogy az emberek élvezik az életet - ez egyébként az egész lényüket átitatja.

Mint később kiderült, itt az emberek nem dolgozzák halálra magukat (legalábbis a nagy többség nem), sokat kirándulnak, hajót vesznek (mert vízből ugye nem kevés van), jó borokat isznak, és próbálják az életüket tartalmas dolgokkal megtölteni.

Az egész élet sokkal-sokkal lassabb mint azt Európában megszoktuk.

Ennek persze vannak negatív vetületei is, de erről majd kicsit később...

Közben ugyebár elkezdtem munkát keresni.

Mindenek előtt el kell mondanom hogy minden szakma, mint ahogy minden élet is más és más.

Ezért előre bocsátom hogy elsősorban a saját tapasztalataimra fogom építeni a beszámolómat.

Vendéglátás.

Hát, hogy is fogalmazzak konszolidáltan?

Ebből az ember csak két féle képpen tud itt megélni: vagy irgalmatlanul sokat dolgozik (heti minimum 80-90 órát - márpedig így nehezen jut ideje élvezni az életet), vagy tulajdonosa egy vendéglátó intézménynek.

Utóbbi nem csak hogy komoly kezdőtőkét igényel, de ahogy tapasztalom egyre kevésbé jelent komoly perspektívát az immár hatalmas konkurenciával szemben.

Valami eszement oknál fogva a kiwik egyik hobbija kávézókat nyitni.

Nem vicc.

Aucklandben 30 méterenként vannak kávézók.

Húsz évvel ezelőtt a kiwik azt sem tudták hogy létezik a Nescafén kívül más is, amit fogyaszthatnak élénkítő hatása végett.

Mára ehhez képest azt hiszik hogy a világ legjobb kávékészítményeit ők állítják elő.

De nagyon hasonló a helyzett a borokkal is.

A '80-as években gyakorlatilag minden vidéki részen birkák legeltek.

Mára a helyekünket szőlőültetvények váltották fel.

Annyi különbség azonban van a kávékhoz képest, hogy Sauvignon Blancban és Pinot Noirban tényleg világbajnokok a zátony borai, és ezeken kívül is nem kevés igen különleges darab akad.

Ami viszont ehhez képest roppant bosszantó: fogalmuk sincs az új-zélandiaknak hogy milyen borokkal rendelkeznek!

Az egész társadalomra nagyon jellemző, hogy gyerekcipőben járnak.

Sőt!

Inkább úgy fogalmaznék: olyan mintha egy tini lenne.

Itt most nem arra gondolok, hogy nincsen történelme az országnak (tulajdonképpen 150 évre nyúlik vissza az első komolyabb emlék), hanem hogy van egy csomó olyan dolga ami egy olyan hebehurgya lurkót juttat eszembe, akinek semmi sem számít, nincsenek következményei a tetteinek.

Én ennek tudom be például az építészetet is.

Az új-zélandi szótárakból hiányzik a szigetelőanyag szó.

Minden ház fa vázú, nulla szigeteléssel.

Itt Aucklandben ugyan nincsenek irgalmatlan hidegek, de azért mégis csak van tél, amikor éjjel fagypont közeli hőmérsékletek vannak.

Hiába fűtesz, mert egy óra múlva ugyanolyan tök hideg van a szobában, mintha nem is kapcsoltad volna be az összes létező alkalmatosságot.

Aztán az összes víz/gáz vezeték (valószínűleg ezért is hiányszakma) össze-vissza fut a ház körül. Semmi elfedés, ahogy éppen sikerült.

Két dolog van, ami engem mindennél jobban bosszant: az egyik az alkohol fogyasztás, a másik a mezitláb közlekedés.

Valószínűleg én nagyságrendekkel többet találkozok alkoholt fogyasztó mókusokkal, mint egy átlag halandó, de azt fel nem foghatom ésszel hogy miért kell felnőtt, felelőségteljes, családos embereknek addig alkoholizálniuk amíg már nem tudnak magukról...

És aztán nemritkán még autóba is ülnek...

A statisztikák szerint Új-Zélandon az ittas vezetés következtében bekövetkező balasetek aránya közel 50(!)%.

A másik förmedvény a mezitláb közlekedés.

Az ember bele kifordul, amikor egy elegáns étterembe bemegy a fickó mezitláb.

Vagy a bevásárló központban, a mozgólépcsőn, az utcán közlekedik cipő nélkül.

Már említettem a lelassult életvitelt.

Amikor az ember a mindennapok során éli az életét ez elképesztően jó dolog.

Nem kell rohangásznod, a közlekedés autóval is sokkal lassabb mint azt mi Magyarországon megszokhattuk.

Nagyon ritkán dudálnak, mindig beengednek ha elfogy a sávod. Gyalogos megközelíti a zebrát, azonnal megáll mindenki.

Van időd élvezni az életet.

Strandra járni, vagy egyszerűen csak nézelődni a boltoknál, kirándulni, piknikezni.

Idejét nem tudom mikor feküdtem ki utoljára egy parkba piknikezni.

Viszont két héttel ezelőtt saját készítésű barbeque-s kajcikkal felvértezve ezt is megjátszottuk!

A probléma csak az hogy a hivatalokban ülők is ilyen habitusban dolgoznak.

És amikor a munkavállalási engedélyedre vársz két hónapja, akkor ez már nem annyira jópofa dolog...

A bevándorlási hivatal amúgy sem egy egyszerűen működő intézmény errefelé.

Ahhoz ugyanis hogy munkavállalási engedélyt kaphass, kell egy komoly munkaadótól egy mindenre részletesen kiterjedő munkaajánlattal rendelkezned.

Ezt viszont nagyon kevés munkaadó adja meg, mert rettegnek a hivatal folyamatos revizióitól.

Mondom mégegyszer: én a vendéglátóiparról beszélek.

Egyébként itt is vannak kivételek. Szakácsként viszonylag könnyű elhelyezkedni (főleg ha van néhány éves munka tapasztalata az embernek).

Vannak olyan szakmák amik itt kimondottan keresettek.

Gyakorlatilag a teljes számítástechnikai arzenál ide sorolható.

Aki ebben tevékenykedik egy jó ideje, és valóban ügyes a maga területén az nagy eséllyel kaphat munkaajánlatokat, és így engedélyt is.

Aki viszont nehezen igazolható munkatapasztallattal, vagy csak itt kevésbé keresett tevékenységgel bír, az háromszor is gondolja meg hogy tényleg Új-Zéland-e számára a kiszemelt hely.

Aki anyagi megfontolásból választaná a zátonyt, azt szintén óva inteném.

Aki viszont egy csodaszép helyen, nyugodt körülmények között akar lurkókat felnevelni, annak ez lehet az ideális célállomás.

Azt gondolom hogy egy teljesen új országban, teljesen új közegbe beilleszkedni, hát enyhén szólva is besz™rás nehéz.

Nem csak a nyelvi nehézségekkel kell megküzdeni, de minden egészen máshogyan működik mint ahogy azt az ember megszokta.

Tényleg irgalmatlan nehéz.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy aki be akar illeszkedni, az be is fog.

Ovis oktatás

2010-03-10T04:06:00.003+01:00

Nem is gondoltam eddig hogy az ovikban vannak előadások is.

Ma kicsit korábban értünk be az oviba, így láthattuk ahogy a nebulók két csoportra osztva (gondolom életkori megosztás szerint) egy-egy teremben egy óvónéni magyarázatát hallgatva okosodtak.

Hédiéknek Új-Zéland és Ausztrália környezete, elhelyezkedése volt terítéken.

Óvónéni egy clipboardra rajzolgatott mindenféle érdekeset, lurkók szájtátva hallgatták a történetet és próbálták felismerni a rajzokat.

Mivel az üvegajtók be voltak csukva, csak kintről figyelhettük az eseményeket, így csak tippelni tudnék az elhangzott szöveget illetően.

Az mindenesetre meglepett hogy ilyen jellegű foglalkozások is vannak.

Így ugyanis nem csak újabb ismereteket szereznek a rövidlábúak, de a koncentrációs képességük is javul.

Ahogy Hédi kommunikál

2010-03-08T23:31:00.004+01:00

Hédi monológjai nem kis vidámságot csempésznek életünkbe, ezért elhatároztam, hogy összegyűjtöm őket.

Íme néhány szösszenet az elmúlt napokból:

Egyik este Hédi bent játszott a szobájában.

Egyszer csak csapódik az ajtó, Hédi ezerrel affektálva:

-Api! Van valami szörnyelmetes van a szobámban! (egy Taz-os képeslap volt a rémisztő példány)

Másik alkalommal Magdi volt a kislány, Hédi az óvónéni.

- Edd meg szépen a sárgarépát! És az apple-t is!

Kiwi Valley Farm Park

2010-03-07T02:47:00.007+01:00

Nem is olyan régen voltunk már egy 'háztáji állokat' felvonultató helyen.

Ott mondjuk a fő attrakció az ásványmúzeum volt.

Szép volt, szerettük.

Most egy hasonló élményeket nyújtó farmon voltunk.

Sőt! A kialakítás talán még jobb is volt itt.

Klasszikus tálalás: bejáratnál nagy méretű kávézó, kis ajándékbolt főleg kézzel készített kis kacatokkal.

Itt viszont egy kis magán óvoda is működik hétköznapokon. Benéztem ide is, igazi hamisítatlan vidéki idill kislurkóknak.

A farmrészre belépve először egy pajtán kell áthaladni.

Bent kis kecske, kis malac, nyuszik és számos tyúk/kakas/csibe rohangászik az ember lába körül nem kis örömöt nyújtva a gyerekeknek.

Tovább haladva először egy csacsival, majd számos báránnyal, kecskével, bocival találkozhatunk - ezeket mind jól meg is lehet etetni a bejáratnál kapott egységcsomagból.

Útközben nem csak a háziállatokban lehet gyönyörködni, de egzotikus versenyzőket láthatunk az egymás melletti karámokban (strucc, emu, stb.).

Természetesen a nap fénypontja a pacizás volt, ami ugye nálunk egyidős az emberiséggel.

Emberiség pedig nem tud létezni nélküle...

Ma szembesültünk először a rettegett kérdéssel: 'Nekem mikor lesz saját pacim?'

A hely weboldala itt.

Az összes általunk készített kép pedig itt.